Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!

kezét és minden házaspár megújította házassági ígéretét „holtomiglan holto­diglan“, előbb a férfiak, aztán a nők. A szentmise után örömteli búcsúval hagy­ta el mindenki a termet, a vezető csoport minden tagja megölelt minden egyes résztvevőt. S a kijáratnál még egy utolsó meglepetés: sok házaspárt már a gyermekeik vártak odakinn, a rájuk vigyázó családok elhozták őket. De majd­nem minden házaspár is eljött, aki imára magáénak fogadott egy-egy párt a résztvevők közül. Gratuláltak a gondjaikba fogadott házaspárnak a hétvég si­keres elvégzéséhez. Ezzel a figyelmes búcsúzással zárult a két szép, gazdag, tartalmas nap. Siegfried Muhrer LAIKUS, LÉGY AZ, AMI VAGYI A világi hívek elhivatottságáról Amikor a „világiak lelkiségének“ témájával foglalkoztam, akkor vált tuda­tossá bennem, hogy a közép-európai keresztény laikusok mennyire messze vannak attól a lelkiségtől, amelyet a Szentírás és a II. Vatikáni Zsinat rájuk vonatkozólag tanít. Az Európa szívében levő országokra még most is rányomja bélyegét a jozefinizmus „szolgáltató egyháza“. Hogy milyen lesz ezeknek az országoknak a jövője, az erősen attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek felébreszteni bennük azt a pótolhatatlan öntudatot, amelyet az a hivatás és méltóság ad nekik, hogy Isten népéhez tartoznak, mint Krisztus Titokzatos Testének egy-egy sejtje. Rájuk is vonatkozik Angelus Silesius (1624-1677) írása: „Mindenki előtt ott lebeg a megvalósítandó kép, míg ezt valóra nem váltja, lelke meg nem nyugszik.“ Ha a világiak előtt ismertebb volna a „laos“ görög sző értelme, amelyből a laikus szó származik, és amely kifejezi azt a méltóságot, amit az ő egyházon belüli küldetésük jelent a világ üdvösségének szolgálatában, akkor kevesebb volna az elégedetlenség lelkűkben és a feszültség papok és világiak között. A következőkben a világiak lelkiségére vonatkozó gondolataimat a meg­keresztelt és megbérmált emberek hármas hivatására szeretném korlátozni. Mivel a világiak általános papságáról már elég sok cikk jelent meg, azért a továbbiakban néhány gyakorlati dologgal szeretném megvilágítani, hogy mit jelent annak a lelkisége számomra, a családomban, hivatásomban, az egyházon belül és általában a világban. Legfeljebb a laikusok prófétai és királyi elhiva­tottságához fűznék néhány szót a Szentírás alapján, mert e két területen elég gyér mind a teológiai, mind a hivatalos tanbeli magyarázat. A laikus elnevezés megtisztelő a klerikusok szá­mára is. — Amikor a „laikus" kifejezést használom, akkor egyszerűen a megkeresztelt, megbérmált, Krisztusban hívő keresztényekről, az egyház tag­43

Next

/
Thumbnails
Contents