Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Péteri András: Egyedül az a fontos, hogy szeressük az Istent
ségeiből táplálkozó lelkiségére. 2. Igino Giordani, az első családos fokoláre életére, valamint a mozgalomban betöltött szerepére. I. Az egyetlen szeretet színei és forrása Chiara Lubich kezdettől fogva világosan látta, hogy Isten a „negyedik utat“ kívánja tőle. Ne vonuljon szerzetbe, ne is házasodjék meg, ne maradjon puszta hajadonként a világban, hanem ebben élve — mintegy belülről — igyekezzék arra, hogy élő keresztény hittel, reménnyel és szeretettel járja át ennek minden szintjét, szakaszát, területét. Ennek az életformának példaképe a Názáreti Család. Ezt akarják radikálisan utánozni mindazok, akik az „új názáreti családokba“, a fokolárékbe belépnek. A szeretet egységet teremt, mert az Isten, a szeretet egy. Ugyanakkor ez az egység Hármas, végtelen gazdagságot rejt magában. Szeretetünket a napfényhez hasonlíthatjuk, amely egy, de a felhőkön, tárgyakon megtörik, s a szivárvány színeiben ragyog előttünk. A fokoláre lelkiség előszeretettel használja a szivárványt annak szemléltetésére, hogy szeretetünknek - a gyakorlatban — színeire kell bomolnia. Azaz különböző szempontokat, területeket kell szem előtt tartanunk, ha valóban a szeretet életét akarjuk élni. A színek egymáshoz kapcsolódnak, együtt alkotják a fény teljes gazdagságát. S mégis mindegyiknek megvan a maga szépsége, jelentősége. A mozgalom a színek szinte végtelen árnyalataiból hetet emel ki. Ezek a szeretet lényeges kifejezői, átfogják az élet legfontosabb területeit. Sorrendjük pedig bizonyos fokig tükrözi azt az értékrendet is, amellyel a mozgalom kezeli. A szivárványban az első helyen a piros színt találjuk. Ezzel jelölik a „javak lelki és tényleges megosztását“. Az igazi szeretet nem tart fenn magának semmit. Forrása és példaképe a háromságos egy Isten; a földön pedig a Názáreti Család, illetve az első keresztény közösség Jeruzsálemben. A megosztottság a bűn, az önzés, az egyenetlenség gyümölcse. Chiara és első társai ennek az egységnek akarták élő és látható jelét adni. Ezért osztották meg mindenüket. Ehhez azonban ki kell vetkőzni magunkból, ahogy Krisztus hirdette: add a szegényeknek, a „krisztusoknak“. Aki eltelt Isten szeretetével, az nem maradhat magában: a szeretet ösztönöz a másik felé. A piros színt természetszerűen követi tehát a narancs: a tanúságtétel és kisugárzás. Saját erőmből azonban nem vagyok igazán képes sem mindenemet megosztani a másikkal, sem pedig természetfeletti módon apostolkodni. Isten erejére kell támaszkodnom, Krisztusból kell táplálkoznom. Nélkülözhetetlen tehát a szorosabb értelemben vett „lelkiség és imaélet". Ezt jelzi 'a harmadik szín, a sárga. Isten a földre helyezte az embert, a természet urává tette. Feladata tehát, hogy helyesen használja, őrizze, fejlessze. A Fokoláre már a ma divatos „zöldek" előtt felfedezte a „zöld” jelentőségét: a természetet és a fizikai életet. 24
