Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Claude Dagens: Mai lelkiségi mozgalmak

egyháziasságot, az egyházhoz való tartozás új követelményeit hozza magával. Az említett szempontok azt jelzik, hogy a keresztény lelkiség önmagára talál, egyre eredetibb, lényegre szorítkozóbb és személyesebb tapasztalatokra fog épülni, mindjobban megnyilvánul majd a lélek Isten felé vezető útjának minden nehézsége és szépsége. Ezen az úton járva lassan minden mozzanat az egyetlen lényegesre összpontosul, arra, hogy az ember Isten közelébe jusson. A lelki élet útjának néha csak kis szakaszát észleljük, máskor fölvillan a cél is. Nagyon fontos azonban, hogy tisztán lássuk a lelki élet útjának részleteit és egészét. És hogy az alaptapasztalat fényében értelmezzük a részleteket, és a részletekből szemlélhessük az egészet.

Claude Dagens

MAI LELKISÉGI MOZGALMAK A megkülönböztetés néhány szempontja

A probléma, amelyet ki akarunk fejteni, meglehetősen bonyolult. Ezt már a címben használt fogalmak miatt is jeleznünk kell.1

Mindenek előtt meg kell jegyeznünk: mozgalmakról és nem hagyományokról van szó. A hagyománynak hosszú története van, egy alapítóval vagy alapítónővel a háttérben; szövegekre, hosszabb-rövidebb gyakorlatra és mindenek felett az Egyházzal való tartós és kipróbált kapcsolatra hivatkozhat. Hagyományról vagy iskoláról éppen ezért csak akkor beszélhetünk, amikor már megvan az időbeli távolság és az Egyház azt kipróbálta. A mozgalmak viszont — legyenek bár szervezettek vagy intézményesítettek — a lelki ébredés egy fajtáját képviselik, ez pedig az alapvető vallásos tapasztalatok bizonyos visszatérését jelenti.

Egyesek talán hajlanak arra, hogy a lelkiségi mozgalmakat a politikai mozgalmakkal állítsák szembe. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Nem mondhatjuk azt, hogy ma egy „spirituális“ nemzedék áll előttünk a tegnapi „politikus“ nemzedékkel szemben. Inkább azt tapasztaljuk, hogy a mozgalmakban a fiatalokat „a harc és szemlélődés“, az ima utáni vágy és a világban megvalósítandó igazságosság feladata vonzza. Mindebben talán az az új, hogy manapság nem állítják szembe Isten keresését a szegényekért vállalt gonddal, se az egyesek iránti érzéket a közösség szenvedélyes szeretetével.

Melyek tehát ezek a mai lelkiségi mozgalmak? Attól félek, igazságtalan és részrehajló, vagy esetleg rosszul tájékozott lennék, ha csak néhányat említek. Az ember önkéntelenül is azokra a többé-kevésbé tartós, cso1 A szerző a lelkiségi irodalomban ismert „szellemek megkülönböztetése“ fogalmat egyszerűsítve használja. Eljárását mi is követtük. A tanulmány maga is eligazít afelöl, hogy mit ért a szerző a „megkülönböztetés“-en. (A fordító megjegyzése.)

13