Szolgálat 71. (1985)

Halottaink - Dr. Fábián Árpád szombathelyi megyéspüspök (R.)

Fájdalmasan érintette, amikor a Balaton-parti Lelléről Zalaszentivánba került plébánosnak 1959-ben.

Egy jó ismerőse vigasztalni próbálta:

— Zalaszentiván nem lehet rossz hely, hiszen neves vasúti csomópont.

— Az lehet! Csakhogy engem nem állomásfőnöknek, hanem plébánosnak helyeztek oda.

örült, ha derűjéből sokakat részesíthetett. Prímási beiktató szentmiséjének áldása előtt így vidámította fel a nagyszámú, de már fáradt hívösereget:

— Most arra adom áldásomat, hogy békével menjetek haza. Ha már a prímás áldását viszitek, ne legyetek otthon egymásnak kontrásai.

Külsőleg sohasem vesztette el nyugalmát. Vajon milyen belső lelki erőfeszítéssel, önfegyelemmel fizetett ezért a nyugalomért a sokszor idegeket borzoló fogadóórák, emberi kicsinyességek, kritizálások, okoskodások súlya alatt, azt senki sem tudhatja.

Nem csoda, ha a nappalokat kitöltő emberszolgálatok után a hivatalos tennivalók és a breviárium is sokszor éjszakára maradt. A lepihenés mindig éjfél utánra, nem ritkán csak hajnalra került. Ezért jöttek a megrövidült éjszakákra a kimerüléssel fenyegető nappalok. Ez a tempó jellemezte még élete utolsó napjait is. Az utolsó püspökkari gyűlést megelőző éjszaka is 3 órakor feküdt le. Az önkímélet mindig csak jószándék maradt, mert szinte szenvedélyes tanár, pap volt, aki mindig adni akart; s ha rá- figyeló embert látott, akkor nem kímélt sem időt, sem fáradságot, csakhogy adhasson.“

Június 30-án, késődélután szívroham következtében hunyt el, Esztergomban.

Paptestvérei Krisztusban

DR. FÁBIÁN ÁRPÁD szombathelyi megyéspüspök (1926—1986)

1926. október 28-án született Kassán. Középiskolai tanulmányait részben szülővárosában, részben pedig Gödöllőn, a premontreiek gimnáziumában végezte. Itt kapta hivatását és 1945-ben Gödöllőn belépett a rendi noviciátusba. A Jászóvári Premontrei Rend gödöllői főiskoláján kezdte teológiai tanulmányait és a váci Püspöki Szemináriumban fejezte be. 1951-ben szentelték pappá. 9 éven keresztül káplán és hitoktató a váci egyházmegye különböző helyein. 1960-ban Vácra, a püspöki irodába kerül; előbb szentszéki jegyző, majd püspöki titkár. Első doktorátusát Budapesten szerzi meg 1964-ben. 1965- től a római Pápai Lateráni Egyetemen folytat tanulmányokat, amelyeket egyházjogi doktorátussal koronáz meg. 1969-ben rektor a Római Pápai Magyar Egyházi Intézetben.

VI. Pál pápa 1972-ben címzetes püspökké és a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. 1975. januárjától pedig megyéspüspökként vezette az egyházmegyét. Megyéspüspöki kinevezése alkalmával kiadott körleveléből kicseng gyermeki tisztelete a Szűzanya iránt: „A reám bízott feladatok teljesítésében papjaim és híveim imái mellett biztos segítségem és támaszom Patrónánknak, Székesegyházunk Védasszonyának, a Boldogasszonynak közbenjárása. Buzgón könyörögve kérjük Öt, vigyázzon ránk édesanyai szeretettel, közbenjárásával."

Gonddal készült az egyházmegye 200 éves fennállásának megünneplésére. 1977-ben befejeződött a háború után újjáépült székesegyház renoválása. De ahogy Dr. Szakos Gyula püspök úr a temetési búcsúztatóban mondotta: „Árpád megyéspüspök atyát sem kímélte meg szenvedő isteni Mesterünk a szenvedés keresztjétől. Csak egyedül a Mindenható, a szíveket és veséket vizsgáló Isten ismeri, látta Árpád püspök atya életének titkát, belső szenvedéseit. De ez a szenvedés a halállal véget ért, és mi hisszük és reméljük, hogy amikor május 14-én — a betegek szentségével megerősítve — a földi pásztor találkozott égi pásztorával, az örök otthonban elfoglalhatta azt a helyet, amelyet az Evangéliumban hallott isteni ígéret szerint készített számára Jézus Krisztus."

Május 14-én hunyt el Budapesten, a Széher úti kórházban, május 26-án temették Szombathelyen, a székesegyház kriptájában. R.

101