Szolgálat 71. (1985)
Halottaink - Dr. Lékai László Esztergom bíboros érseke (Paptestvérei Krisztusban)
Dancsók Sándor ny. pléb. júl. 2-án; tem. Budapesten (77,53) Szentel Ferenc ny. lelkész júl. 6-án; tem. Rákoskeresztúron (68,44) Pongrácz Elemér ny. esp. pléb. júl. 12-én; tem. Kiskunmajsán (84,61) Dobrovich Sándor beledi pléb. júl. 26-án (60,36) P. Kékessy Imre SJ volt kínai misszionárius jún. 29-én Medellinben (Kolumbia) (81,48) Lukáts Károly tb. kanonok júl. 29-én; tem. Lövőn (74,50) Nádas Zoltán ny. v. piarista hittanár júl. 27^én (82) Ruppert Pál SJ aug. 6-án Pécsett (71,52,40) Benke Imre Sch. P. ny. piarista tanár máj. 16-án Kecskeméten (84,69,61) Klembala Ernő SJ aug. 13-án Dániában; tem. Dániában (71,47,42) Labancz László Medárd OFM aug. 20-án Budapesten; tem. szept. 3-án a remetekertvárosi Szent Lélek templom kriptájában (76.51) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + DR. LÉKAI LÁSZLÓ Esztergom bíboros érseke, Magyarország prímása (1910—1986) 1910. március 12-én született Zalalövón, ahol édesapja kályhás-fazekas mester volt. Középiskolai tanulmányai után, 1928-ban Rómába, a Collegium Germanicum-Hungari- cumba került s a pápai Gergely egyetemen tanult. Itt szerzett bölcseleti doktorátust. Rómában szentelték pappá 1934. október 28-án. Hazatérte után rövid ideig káplán, majd Veszprémbe helyezik szemináriumi tanárnak. 1944-ben Mindszenty József veszprémi püspök titkára. Vele együtt viszik fogságba a nyilasok Sopronkőhidára. Szabadulása után rövidebb ideig ismét titkár Dr. Bánáss László püspök mellett, majd irodaigazgató. 1948-tól 1958-ig plébános és esperes Balatonlellén. Utána 10 évig Zalaszentivánon plébános, 1969-től pedig Badacsonytomajon. 1972-ben veszprémi apostoli kormányzó és címzetes püspök. VI. Pál 1974. február 24-én nevezi ki esztergomi apostoli kormányzójává, s 1976. február 10-én pedig esztergomi érsekké. Ugyanabban az évben, május 24-én kreálta bíborossá a pápa. Bíboros püspöki jelmondata: „Succisa virescit" (A megnyesett fa kizöldül) programot is jelentett működésére. „Kis lépésekének nevezett módszerével többek között elérte, hogy megnyílt a Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, a leányfalui Szent Gellért Lelki- gyakorlatos Ház, fokozódott a magyar katolikusság tevékenysége a szeretetszolgálat és a könyvkiadás terén. Papi egyéniségét már hallgatói nagyra becsülték a veszprémi szemináriumban. „Frissen beöltözött kispapok voltunk Veszprémben. Telve lelkesedéssel és izgalommal. Első órára mentünk az előadóterembe. Alacsony, vékony, fekete hajú, csillogó szemű pap lép be. Tíz évvel volt idősebb nálunk, de letagadhatott volna akár hetet is; kis- papnak nézhettük volna. Letérdel a katedra dobogójára, s ott térdelve mondta el minden óra előtt és után, éveken át, az Ave Maria-t. Latinul adott elő, s mi akkor hallottunk először latin beszédet. A szavakat csak-csak értjük, de az egészet nem. Látja kétségbeesett tekintetünket. Mosolyog, biztat, mindig jókedvű. De az anyagot azért mondta, mondta . . . Kötelező napi sétánk után a kápolnában találtuk. Jólesett látni, hogy nemcsak nekünk beszélt, hanem az Úrral is. Lelkesen adta le az Oltáriszentség bölcseleti kérdéseit is, s amikor a spirituálist helyettesítve ő mutatta be a szentmisét kápolnánkban, arca átszellemült áhítatról tett tanúságot, örültünk, hogy nemcsak „tudja“ az eucharisztiát, hanem szereti is. — Amikor pedig a „visio beatifica“-t (a színről- színre látást) tanította, oly átéléssel magyarázott, hogy azt tartottuk róla, ha majd 99
