Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Fila Béla: A lélek útja Isten felé

rülne, hogy az élet végtelenül több, mint egyszerű adottság, ténylegesség. Az élet ajándék, és az ember képes fölfogni a létet, az abszolút létet és ennek alapján a lét személyes alapját, az önmagát kinyilatkoztató és közlő Istent. A létezés személyes alapja mindig föltárul és jelentkezik, valahányszor tudatosul bennünk valamilyen fontos feladat, belekerülünk valamilyen lényeges eseménybe, vagy talán az értelmesség és a szeretet egyszerűen megérinti értelmünket és szívünket. Jézusra figyelve, öt követve egyre bensőségesebbé válik lelki tapasztalásunk, egyre jobban értjük életünk élményeit, egyre személyesebben irányulunk Isten felé.

A lelki élet alaptapasztalata nyomán fény derül a lelki élet állandó elemeire is. Ezek: Krisztus konkrét személye, élő szava, valóságos jelenléte az euka- risztiában; majd a Szentlélek mint a világ történelmének, az ember életének benső irányítója és beteljesítője; s végül az egyházi élet dimenziói; az imádság, a szentségek, a közösségi élet, a liturgia. Mindezekben forgolódva, érlelődve egyszercsak felfedezzük, hogy felnőtt és nagykorú keresztények lettünk, kialakult bennünk a lelki élet kultúrája. A léttapasztalatból kibontakozó lelkiség, az állapotszerű istenközelség végigjárja a tisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés útját. Nem a létezés ténye, hanem a létezés tényének értelme vet fényt, és nyilatkoztatja ki Isten jelenlétét, létbeli jelenlétét. Amikor az ember megérti létezésének igazi értelmét, akkor valósíthatja meg magát igazán és teljesen.

Az élet alaptapasztalata nyomán lehet állítani: a lelki élethez alapvetően az szükséges, hogy mindenki fogadja el bizalommal és feltétlenül, szabadon és reálisan, felelősséggel tényleges, konkrét létét, létének adott körülményeit. Adott léthelyzetünkben közvetlenül még nem magát Istent, csak Istenre irányuló törekvésünket, lendületünket tapasztaljuk meg. Az ember lelki dinamizmusának igazi hordozó alapja, végső oélja és benső középpontja azonban az isteni megnyilatkozás, az 'isteni önközlés. Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, az élő Isten; konkrétan az, akit Jézus Atyjának nevezett. A kinyilatkoztatás óta az emberiség többé már nem rekedhet meg horizontális, humanisztikus szinten. Föltárult az élet végső mélysége, Jézus személyében elérhető közelség lett Isten elérhetetlennek tűnő végtelen távolsága. És éppen ez az élet csodája, rejtélye, amit mindig ellentétekben, paradoxonokban tudunk csak kifejezni. Aki bármiképpen rásejtett az élet titkára, a történelemben nyíltan vagy burkoltan élő „messiásba“ vetett reménységre, avagy aki már kifejezetten és tudatosan fölfedezte az egyházban továbbélő titokzatos Krisztust, az mondhatja: közvetlenül találkoztam Istennel. Ez a tapasztalat lelki életének alaptapasztalata lesz. Aki nyitott az élet végső titka felé, aki követi Jézust, újjászületett vízben és Szentiélekben, az valóban lelki úton jár. A keresztény élet a hit, remény és szeretet légkörét teremti meg az emberben. A keresztény ember, fölmérve valóságos léttapasztalatán alapuló lelki életét, elfogadja életének minden kötöttségét, meredek, homályos és veszélyeztetett életútját. Számol az élet történelmi és társadalmi-közösségi adottságaival. így elfogadja az

9