Szolgálat 68. (1985)

Eszmék és események - Magyar a Cisztercita Rend generális apátja - A katolikus egyház jelenléte Svédországban (Remenyik László)

hasonló a helyzet - ha ugyan van látható katolikus templom. A közvetlen kör­nyezet kivételével nem sokan törődnek velünk. Mindjárt meg kell azonban említenem, hogy nagy segítőkészséggel is találkozunk, mind hivatalos, mind magán személyek részéről. Katolikus napi vagy heti sajtó nincs, csak egy képes újság, kb. kétheten­ként. Megjelenik néhány időszakos, köztük két ifjúsági folyóirat is. Példány­számuk igen korlátozott és nem kaphatók ott, ahol más újságok. Mégis eljut­nak egy kis érdeklődő, nem katolikus csoporthoz. Ezen kívül néhány, főleg helyi rádióállomás közvetít, néha esetleg rendszeresen, katolikus műsort. Sőt még a TV-ben is előfordul egy-egy szentmise közvetítése, vagy pl. interjú. Mint híranyag, a Szentatya és bizonyos eseményekkel kapcsolatban más or­szágok „rész-egyházai", valamint a helyi katolikus egyház is szerepelnek a TV-ben és az újságokban. Ezek azonban rendszerint hamar elveszítik „érde­kességüket“. Még mindig találkozhatunk bizonyos előítéletekkel, bár a közöm­bösség és az ismeretek hiánya az előítéleteket is kikezdi. Szervezetileg — országos és helyi szinten — sok, pl. az ökumenikus mozga­lomban veszünk részt. Szakértőink nyilatkoznak különböző, az egész társadal­mat érintő kérdésekben. A katolikus egyház véleményét néha az állam is ki­kéri egyes dolgokban. Mindezek ellenére a katolikus egyház a legtöbb ember számára igen távoli, homályos „fogalom". Bár Svédország évszázadokig katolikus volt, a legtöbb ember csak annyit Iát egyházunkból, amennyit az egyes hívőknél tapasztal. Svédország vallási „'klímájához" tartozik, hogy a keresztelés, 'konfirmáció, esküvő és temetés, valamint — egy kisebbség számára — bizonyos ünnepek kivételével, a nagy többség nem jár templomba. így „különleges“ az, ha valaki „jár templomba". Sajnos, a bevándorolt 'katolikusok többsége és leszármazott­jaik jórésze egy idő után átveszi az itt jellemző magatartást és egyáltalán nem él látható vallási életet. Az okok feltárása külön tanulmányt követelne. De sze­rintem ebben fontos szerepet játszik a jólét és a vallási életnek a szülőhazá­ban nem eléggé megalapozott „tömegszerű“ gyakorlata. A vallásszabadság ellenére Svédországban a hit megvallása és igazi megélése komoly társadalmi áldozatokba kerül, és ezt az árat kevesen akarják megfizetni. Híveink többsége mégis katolikusnak mondja magát. Tart egy-egy vallásos képet, tárgyat otthonában. Egyenes rákérdezésnél pedig nem ritka a védeke­zés: „azért imádkozom néha". A képeket, tárgyakat látják a svédek is. Azt is, hogy a legtöbb katolikusnak keresztelt ma úgy él, beszél, viselkedik, és sajnos sokszor úgy is gondolkozik, mint a „többi normális ember“. A vallási életet élők többsége így van elfogadva a köztudatban: „hiszen a vallás mindenkinek magánügye egy szabad országban". Ezt lehet helyesen is érteni, de néha rosz- szabb, mint a vallásüldözés, mert teljes közönyhöz vezet. Azt Is megemlítem, hogy az állami szervek, a politikai és gazdasági élet irányítói, valamint sok művész és tudósító, újságíró stb. (vallások vezetősége) 98

Next

/
Thumbnails
Contents