Szolgálat 68. (1985)

Eszmék és események - Az európai püspökök hatodik szimpozionja (Szabó Ferenc)

séget nyújtson az embereknek, enyhítse szenvedéseiket. Az evangélium a szeretet civilizációját építi, amelyben az emberek fontosabbak a dolgoknál, az erkölcs előbbre való a technológiánál. A szimpozionon tekintettel voltak az őszi rendkívüli szinódusra és az 1987-es szinódusra is: ezek távlatában vizsgálták az evangelizálás témáját. Hume bíboros záróbeszédében az európai egyház evangelizáló feladatait három szóval jelölte meg: párbeszéd, kölcsönös felelősség és diakónia (szolgálat). Ezeket részletezte a megbeszélések alapján.

II. János Pál pápa okt. 11-én fogadta a szimpozion résztvevőit és hosszú beszédet intézett hozzájuk. íme fontosabb pontjai:

Az európai földrész mélyreható kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági válságon esett át. Az új helyzet, a szekularizáció (amely nagyon bonyolult jelenség) egészen új módon kívánja meg a gyökereiben keresztény Európa újraevangelizálását. Szembe kell nézni az új helyzettel. Teremtő módon, bizalommal kell lendületet adni az evangélium hirdetésének és megtestesítésének.

Sajnos, Európa nem egységes: történelmi és ideológiai tényezők hozták létre azt a nagyon súlyos helyzetet — Kelet és Nyugat elkülönülését —, amely elfogadhatatlan a humanista és keresztény eszményektől vezérelt tudatoknak. A Helsinki Záróokmány 10 évvel ezelőtt reményt keltett az európai népekben; úgy tűnt, hogy kedvez a kölcsönös szolidaritásnak, a szabad és termékeny kapcsolatteremtésnek és az együttműködésnek. Ezt a reménységet elevenen kell tartani, mert az együttműködés Európa népeinek egyetlen méltó útja, egyedül ez képes megnyitni Európa számára az igazi béke távlatait. Az Egyház természete és lényeges küldetése folytán arra hivatott, hogy előmozdítsa a földrész népei között az együttműködést, a testvériséget és a békét. A keresztények egységtörekvése, az ökumenikus egyetértés is a béke szükséges dimenzióját képviseli, azon túl, hogy önmagában jó és az evangelizálás feltétele.

A Pápa rámutatott arra, hogy a földrész a fejlett északi földtekéhez tartozik, a fejlődésben elmaradt Déllel szemben. A lényeges különbség Észak és Dél között új módon veti fel az igazságosság és a béke problémáit. Nyugat- és Ke- let-Európának együtt kellene keresnie — mellőzve a hegemonikus törekvéseket, a gazdasági és ideológiai számításokat - azokat az utakat, reformokat, szerkezeti átalakításokat, amelyek világviszonyban megoldják Észak és Dél ellentétét. Az egyháznak az igazságosság, a szeretet és a béke evangéliumi értékeiről kell tanúskodnia, ezeket kell előmozdítania.

A Szentatya kitért a család problémáira, amelyek a szimpozion egyik gyújtópontjában álltak. A családtól függ jórészt az egyház és a társadalom jövője Európában. A „fogyasztói“ és élvhajhász mentalitás következménye a családi erkölcs hanyatlása. Ennek egyik megnyilvánulása a szabados törvényhozás az abortusz kérdésében. A szekularizált állam, társadalom, és az orvostudomány itt csődöt mond. Az emberi élet védelme és megmentése helyett — az ún. „szabadság“ nevében - engedélyezi és gyakorolja a művi vetélést. A Pápa rámutatott: Európa lakossága 1960-ban a világ lakosságának 25 %-át tette ki; ha folytatódna a jelenlegi tendencia a születéscsökkenésben, a jövő század

91