Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Az európai egyház

álló élő szervezetet látja egysége mintaképének. Ennek a modellváltozásnak több oka van.

Az első az, hogy a társadalom és az európai kultúra gyökeres változása következtében az Egyházra egész sor új elméleti és gyakorlati probléma megoldása vár. A felelet az új kérdésekre a történelem folyamán sohasem készen pattant ki, hanem fokozatos, több irányban folyó kutatás eredményeként. A krisztológiai dogmák megfogalmazásának idejében, a nikaiai, efezusi és khalké- dóni egyetemes zsinatok körül egész sor egymásnak legalább is a szavakban ellentmondó helyi zsinat kavargott; nagytudású és szentéletű püspökök évtizedeken át kételkedtek egymás igazhitűségében. A reformáció korában legalább egy negyed századig nem volt világos, milyen tételek választják el Luther és Kálvin követőit a római egyház hitétől. így érthető, hogy amint Krisztus Urunk kivette részét az emberi természet minden gyöngeségéből a bűnt kivéve, az európai társadalom mai válságában az európai egyház is megosztott utakon, tapogatózva keresi a megoldást. Persze, ez a meggondolás az Egyház megosztottságát csak mint átmeneti, és nem mint végleges állapotot igazolja. A különböző utakon folyó keresés életerő jele, de csak akkor, ha a belső ellentmondásokat nem végcélnak, hanem átmeneti állapotnak tekintjük.

Az Egyház megosztottságának másik magyarázata a kultúrák sokféleségében található. A kegyelem minden emberi közösségben más-más módon alkalmazkodik a természethez, az illető közösségek élettani, lélektani, társadalom- tani adottságai, történelmi élményei és pillanatnyi helyzete szerint. A kinyilatkoztatás teljes valóságát különböző gondolatformákban fejezhetjük ki, különböző szempontok szerint foglalhatjuk rendszerbe, anélkül, hogy a különbözőség szükségképpen föladna valamit a hit igazságtartalmából. A kegyelem által felidézett élményvilág különböző szokásokban, műalkotásokban, életstílusban objektiválódhat; a Krisztus akaratából fakadó intézmények lényegük sérelme nélkül különböző módokon működhetnek. Amint a mai Európa, a tömegkommunikációs eszközök mindent egy szintre hozó hatása ellenére, elismeri a különböző tájak, társadalmi rétegek és korosztályok sajátos kultúrájának értékét és jogosultságát, úgy az Egyház is tudatára ébred annak, hogy a krisztusi értékteljességet csak sokrétű különbözőség szerves egysége tudja visszatükrözni. A különbözőségnek ez a másik fajtája megint csak fogyatkozás, de előnyös tulajdonság is lehet. Fogyatkozás, ha az Egyház egyik csoportja a többire való tekintet nélkül, vagy éppen a többi ellen harcolva akarja sajátosságát megszilárdítani, és mint föltétlenül vagy egyedül helyes természetfeletti életformát érvényesíteni. Előnyős, ha az egymással dialógusban élő, egymást kölcsönösen elismerő, kiegészítő és helyesbítő sokféleségben az organikus egyházkép szintézise valósul meg.

Az Egyház megosztottsága nem csak az európai katolikusok egymás közti viszonyát befolyásolja, hanem hatással van az európai egyháznak a többi földrész egyházaihoz való viszonyára is.

8