Szolgálat 68. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde a marokkói fiatalokhoz

Isten elgondolása szerint építik az új világot, nagy bölcsességgel és bizakodó lélekkel.

Isten a forrása minden örömnek. Tanúságot kell tennünk Isten előtti hódolatunkról, imádásunkról, magasztaló és könyörgő imádságunkról. Az ember nem élhet imádság nélkül, mint ahogyan nem élhet lélegzetvétel nélkül sem. Tanúságot kell tennünk arról is, hogy alázattal keressük Isten akaratát. Isten pedig azt akarja, hogy kötelezzük el magunkat egy jobb, egy egységesebb világ építésére. Isten útjai nem mindig a mi útjaink. Túlhaladják a mi mindenkor fogyatékos tetteinket, szívünknek mindig gyarló szándékait. Istent sohasem lehet céljaink eszközévé tenni, hiszen ő mindenek felett áll.

Hitünknek ez a tanúságtétele életfontosságú. Nem tűri meg a hűtlenséget Istennel szemben, sem a közömbösséget az igazsággal szemben. Ugyanakkor azonban megkívánja, hogy tiszteljük a többi vallási hagyományt is. Minden ember elvárja ugyanis, hogy tiszteljék őt és hivő meggyőződését. Szívből kívánjuk, hogy jusson el mindenki a teljes igazságra, de természetesen csak a lelkiismeret szabad döntésével. Itt van a vallásszabadság lényege. Ennek a nevében kell tehát kiküszöbölni minden külső kényszert, hiszen az kizárja az ész és szív szabad döntését, ezt az emberi méltóságra annyira jellemző sajátosságot. A vallásszabadság tiszteletben tartja Istent is és az embert is. Isten a meggyőződéséé, a lélekben és igazságban történő tiszteletadást várja el imádóitól.

5. A Zsinat az említett Nyilatkozatban kijelenti: „Nem könyöröghetünk Istenhez, mindnyájunk Atyjához mindaddig, amíg Isten képmására teremtett emberekkel szemben megtagadjuk a testvéries magatartást" (5. p.).

Kötelességünk tehát, hogy tiszteljünk, szeressünk és segítsünk minden embert, mert Isten teremtménye és — bizonyos értelemben — képmása, személyének képviselője; mert Istenhez vezető út; mert teljesen csak akkor bontakozhat ki, ha Istenét ismeri, szívvel-lélekkel elfogadja és a tökéletesedés útján követi.

Ha engedelmeskedünk Istennek és ha szeretjük embertársunkat, ebből önként következik, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartjuk. Ezek a jogok kifejezik Isten akaratát egyfelől, az emberi természet követelményét másfelől.

A tisztelet és a párbeszéd igényli a minden területen érvényesülő kölcsönösséget. Ez kiváltképp nélkülözhetetlen az alapvető szabadságjogok és különösen is a vallásszabadság területén. A tisztelet és a párbeszéd kedvez a békének és az egyetértésnek. Segít megoldani minden férfi és nő, és különösen is az ifjúság problémáit.

6. A fiatalok általában a jövő felé néznek. Igazságosabb, emberibb világ után vágyódnak. Isten teremtette ilyennek a fiatalokat, mégpedig azért, hogy kivegyék a részüket a világ átalakításából, az életnek kedvező isteni tervek alapján.

A világ helyzetét a fiatalok is többnyire sötét színekben látják. Ember és ember között gyakori a szembenállás, a megosztottság. A nemzedékek nem értik meg egymást. A faji megkülönböztetés, háborúk, igazságtalanságok, éh82