Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
bá válnak a régi hagyományok. A városi lakos próbál talán afrikai maradni, de nem tudja hogyan, hisz egész környezete mesterséges, idegen értékrendszer uralkodik benne. A lelkipásztorok számára kemény dió ez a változás. Legtöbb régi misszionárius az „őserdei pasztorációhoz" szokott. Fáradságos, hosszú utazásokkal kereste fel nyáját. Pár napot töltött hívei körében, prédikált, szentségeket szolgáltatott k'r, majd újra útnak indult. Idős korára próbálkozzék sűrűn lakott területen, üzemben és irodában dolgozó emberekkel foglalkozni? A bennszülött papságnak sem volt még sok ideje, hogy kidolgozhassa a megváltozott körülményeknek megfelelő pasztorációs módszert. Hiányzanak jól képzett lelkészek, akik foglalkoznának az egyre népesebb közép- és főiskolás fiatalsággal. Még inkább olyanok, akik az új, egyetemet végzett vezetőséggel karöltve dolgoznának a szociális és társadalmi élet problémáinak keresztény megoldási kísérletein. Az afrikai közéletben, kevés kivételtől eltekintve, nemigen érezhető a keresztény elvek befolyása. Az afrikai püspökkari konferenciák egyre gyakrabban sürgetik körleveleikben a becsületességet, igazságosságot, az ember méltóságának védelmét. A hívek nagy többsége azonban még mintha nem látná ezeknek a kérdéseknek fontosságát. Nem hiányoznak azért komoly kezdeményezések sem. Plébániai szinten nyitnak központokat, ahol az emberek egymással taláíkozkatnak, közösségre találnak. Több helyen próbálkoznak ipari továbbképző tanfolyamokkal és egyházközségi könyvtárakkal. Csepp a tengerben? De remény jele is! Az afrikai katolikusok bizakodva néznek a jövőbe. Isten kegyelmével gyökeret vert kontinensükön az evangéliumi mag. Tudják, ha Vele maradnak, a vetés szárba fog szökkenni. A függetlenség óta mindenfelé hihetetlenül gyors lépésekkel haladt előre az Egyház. Egyes kormányok nem örülnek ennek a növekedésnek? A hívek általában elég erősnek érzik magukat, szembe néznek az árral és élik keresztény életüket! Sok belső problémát is meg kell még ol- daniok? Fiatalos lelkesedésük erőforrás a megoldások keresésében is. Misz- sziós erőkre van még szükségük? De már jelét adták annak, hogy Krisztus misz- szionáriusai afrikai környezetükben! Sőt megindult a testvéri együttműködés a többi kontinens egyházaival is: az alig száz éve evangelizálódott közösségek maguk is közreműködnek mások evangelizálásában. Joggal mondhatta II. János Pál pápa: „Afrika a puszta nyersanyagoknál sokkal többet nyújthat a világ közösségének. Hivatása, hogy friss eszményképekkel és gondolatokkal szolgálja a fáradtság és önzés jeleit mutató világ megújulását.“ R. 71
