Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

A második szint filozofikus. Pontos fogalmazást keres a szegénység megértésére, a praxis értelmezésére. Kritikusan vizsgálja az ideológiákat, amelyek megakadályozzák a szegénység teljes felismerését és az igazságtalan helyzetet állandósították. Ez a szint alkalmazza a tudományos: szociológiai, történelmi kategóriákat.

A harmadik a szorosan vett teológiai szint. A hitre támaszkodik, Isten szavától kapja a világosságot. Felhasználja az előző két szint válaszait, de túlmutat ratjuk. Azok pedig segíthetnek, hogy hitünk szabadabb, kevésbé ideo- logizált legyen.

Ez a rövid összefoglalás érezteti, hogy a felszabadítási teológia mindenekelőtt új hozzáállást és új utat jelent. Nem egy vagy néhány új „tétel“ kidolgozásáról van szó, hanem az egész hittartalom új szemszögből való megértéséről, éléséről. Röviden: a felszabadítási teológia a hit fényében vizsgálja az Egyház felszabadító praxisát valamint a hitet, amennyiben ez felszabadító praxis.

Gutierrez rendszerező munkája nyomán igen sok tanulmány, könyv jelent meg a teológia különböző traktátusairól - a felszabadítási teológia szemszögéből. Az alapvető, hermeneutrkai kérdéseket is mélyítették.

Felix Pastor SJ, a római Gergely Egyetem és a Rio de Janeiró-i Katolikus Egyetem dogmatikatanára nyomán két ismérvet alkalmazunk a felszabadítási teológia főbb irányainak szemléltetésére. Az egyik a tárgyra vonatkozik: hitünk melyik kérdését (teológiai traktátusát) tartja a szerző központinak. A másik az alanyt figyeli: kikről tárgyal (hová helyezi a „locus theologicus“-t).

I. A teológusok első két csoportjának alaptárgya a teremtés rendje (De Deo creante). Fő kérdésüket így fogalmazhatjuk meg: kutatják, hogy miért teremtette Isten a világot, mit akar vele, a történelemmel, az emberrel.

1. A felszabadulás alanya a nép, a nemzet. Az Ószövetséghez hasonlóan most is kutathatjuk, miként szabadulhat meg a bűntől, igazságtalanságtól ez vagy az a nép; miként felelhet meg Istentől rendelt szerepének. — Ebbe a csoportba sorolhatjuk a nevesebb argentin teológusokat: Lucio Gerát, J. C. Scannonét. — Egyesek szerint azonban helyesebb ezt a csoportot nem is a felszabadítási teológiába sorolni (amint már tanulmányunk előbbi pontjában említettük), mert alanyuk nem kifejezetten csak a szegények.

2. A második csoportnál az alany nem a teljes nép, hanem ennek egyik rétege, egy kisebbség. Ez vezeti ki majd a népet az elnyomatásból a szabadságra. A kisebbségben tudatosult a feladat, ők képesek a szükséges lépések megteremtésére. — Egyik fő képviselője H. Assmann, volt katolikus pap. - Sokan kifogásolják, hogy ez a felfogás a politikai értelemben vett forradalmat akarja felhasználni, mert mindenek előtt evilágon akarja megteremteni „Isten országát“.

58