Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

állnak egyedül; vannak, akik megértik őket, törődnek, sorsukkal, emberként kezelik. Társaikon keresztül megtapasztalják, hogy — minden szenvedés ellenére — Isten szeretete, az Egyház gondoskodása nem üres szó. Tudatosulnak problémáik és lehetőséget kereshetnek megoldásukra. Egymást védik, támogatják, ami nem egyszer igazi segítség forrása munkahelyükön, egy-egy elemi egészségügyi intézmény megszervezésénél. Máskor pedig intő jel a könyörtelen nagybirtokos, az erőszakos katonai kirendeltség felé: a másik oldalon többen vannakl Főleg pedig megtanulják vállalni szerepüket az egyház építésében. Átélik, hogy az egyház mi vagyunk, testvéreinkért felelősséggel tartozunk. — Röviden: őszintén próbálják élni a kereszténységet a mindennapi életben, annak minden területén.

A bázisközösségek kezdetben saját, közvetlen problémáik megoldásán fáradoztak; nem törődtek a társadalmi rendszer megváltoztatásával. Ma sem akarnak részt venni a pártpolitikában. Nincs is központi irányításuk, hiszen nem alkotnak szervezetet vagy egyesületet. Egyik jellemzőjük, hogy spontánul születnek és működnek.

Ennek ellenére a politikai pártok figyelmét nem kerülhették el. Van amelyik jövendő közreműködést remél tőlük, van amelyik eddig megszerzett helyzetének elvesztését félti. A felszabadítási teológia egyes teoretikusai szorgalmazzák is a bázisközösségek tagjainak politikai elkötelezettségét — jóllehet ugyanők a közösségeket mint közösségeket apolitikusnak tekintik. Hangoztatják, hogy csak az küzd valóban az igazságtalanságok ellen, aki az igazságtalan rendszerek megváltoztatására törekszik. Ez pedig, végeredményben, politikai állásfoglalást jelent. Csak azok lennének igazi bázisközösségek, amelyek nemcsak tagjaik „lelki életét", hanem társadalom-politikai elkötelezettségét is fejlesztik.

Érthető, hogy ez az újabb irányzat aggodalomra ad okot sok komoly, de a jómódú réteghez tartozó katolikusnál is. Féltik, hogy a helyzet változásával az ő sorsuk is változik. Főleg akkor emelik fel tiltakozó szavukat, ha felfedezik, hogy egyházi bázisközösségek soraiba néha ateisták is befészkelik magukat.

A bázisközösségek elsősorban az ország északi, szegényebb vidékein alakultak meg, s ma is ott vannak többségben. Szépen működnek a metropolisok: Sao Paulo, Rio de Janeiro, Brasilia peremvárosaiban és nyomortelepein. Itt, a paphiány miatt erősen burjánzó szekták leghatásosabb ellenszereit alkotják.

Brazília déli részein és a jobbmódú plébániákon kevés bázisközösséget találunk. De azért itt is vannak lelkes és aktív egyházi közösségek. A papok nem is bírnák egyedül a munkát. Átlagban 10.000 hivő esik egy papra! Fő munkatársaikat a különböző mozgalmakból és csoportokból toborozzák. P. Kögl Szeverin OSB 15 évig volt Nova Santa Rosa (Paraná államban) plébánosa. Ez év elején készült zárójelentésében írja: „Éveken keresztül együtt képeztük a liturgikus, hivatástoborzó, családpasztorációs, ifjúsági, kateketikai... csopor54