Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Babos István: A katolikus egyház Észak-Amerikában
az NCWC sikeres működése. De mindezek mögött ott volt az egyházi vezetők tapintatos, türelemre, megértésre és mérsékletre intő irányítása. A II. Vatikáni Zsinat idején az amerikai egyház lendülettel ment előre a kitaposott úton: 45.000,000 a katolikusok száma; 13,655 iskolában — az elemitől az egyetemig — 5.918,424 fiatalt neveltek. 112 szemináriumban 48,750 kispap készült szentelésre és közel 5,000 pap, nővér és testvér dolgozott a külföldi missziókban. Újabb forduló a Zsinat után Két évtizeddel a Vatikáni Zsinat után, 1985 tavaszán, az egyik tekintélyes televíziós adó „Élvonalban“ sorozata egész órás műsort sugárzott: Katolikusok Amerikában címmel. A sajtó elvét követve: „Ami nem rendkívüli, az nem hír, így nem érdemes közölni“ nem az egyházról adott összképet, hanem két, ellentétes végletben mozgó csoport tagjait szólaltatta meg. A „Catholics United for the Faith“ — CUFF — (A hit védelmére tömörült katolikusok) képviselték a hagyomány őrzőit. Mint régen, imádkozzék a rőzsafüzért, iskoláikban megkövetelik a katekizmus régi, kérdés-felelet formában való tanítását, nem szeretik a szembemiséző oltárt, papjaiktól és a szerzetesektől elvárják a „szent ruha" viselését. A legapróbb részletekig ragaszkodnak Róma irányításához, ellene vannak minden helyi újításnak. Számukra az egyház egysége azonos az egyformasággal. Ezért, akik nem követik felfogásukat, kívül állnak az egyház egységén. A „haladók csoportját“ néhány világi hivő, különleges munkát végző papok, kiábrándult, a papságot elhagyott nős teológusok és elkeseredett szerzetesek képviselték. Bemutatták nem könyvre épült hitoktatásukat; kis csoportokba osztva „beszélték“ meg a problémákat, világi ruhába öltözött nővér és pár szülő vezetése alatt. A feltett kérdések között ott szerepeltek a sajtóban tárgyalt társadalmi és politikai problémák: szexuális felvilágosítás, a magzatelhajtás, az alkohol- és kábítószerhasználat. Egy másik mozzanatban homoszexuális beállítottságú csoport ünnepelte az eucharisztiát. Akik megszólaltak, csak arról beszéltek, hogy mi rossz az egyházban. Természetesen ők is lemosolyogták a másik szélsőséges csoport tagjait. A nézőket igen kiábrándította a program. Főleg azt hiányolták — visszatérve a Tisza hasonlatához —, hogy a folyó mellékágait azonosította a hatalmas folyammal. Ez ugyanis a régi ingoványok vagy féktelen kiáradások ellenére, mint a Zsinat előtt, ma is útban van a tenger, a Végtelen felé. Mi is most erre a nem zajongó, a mindennapi életet becsületesen élni igyekvő „csöndes többségre“ fordítjuk figyelmünket. Négy tartóoszlopát vizsgáljuk meg. II. JELENKORI HELYZET A statisztikai adatok szerint a katolikusok száma 1985-ben az első alkalommal csökkent. Sokan azonban kétségbe vonják a számok hitelességét. Rámu35 nrr
