Szolgálat 68. (1985)
Halottaink - Magyar István (Lónay Ödön) - P. Szőcs Albert Dénes OFM (Confrater)
Dénes Atya 1905. október 31-én született Szókelyudvarhelyen. Már középiskolás korában felvételét kérte az erdélyi ferences rendtartományba. Középiskoláját az ötödik osztályig bezárólag a ferencesek székelyudvarhelyi papnevelő intézetében végezte. Az újoncév elvégzése után, 1923-ban tett egyszerű fogadalmat. A gimnázium felsőbb osztályait és a filozófiai kurzust a rend csíksomlyói kollégiumában fejezte be. Vajdahunya- don végezte a teológiát. 1929. június 29-én szentelte pappá Erdély nagy lelki vezére, Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári megyéspüspök. Kolozsvárra került, ahoi alkalma nyílt nagy szónoki tehetsége kibontakoztatására. Elkezdte népmissziós tevékenységét. A harmincas évek első felében az erdélyi egyházmegye majdnem minden nagyobb egyházközségében tartott nagysikerű népmissziót. Rábízták a kolozsvári ferences nyomdában működő szerzetestestvértk lelki vezetését is. Lelkeket formáló kezéből kiváló szerzetestestvérek kerültek ki, mind a ferences név, mind a kolozsvári nyomda díszére. 1936-ban a híres csíksomlyói búcsújáróhely és kolostor vezetését bízták rá. Csíksomlyói gvardiánnak lenni — ráadásul ilyen fiatalon! — nagy méltóságot jelentett a katolikus székelység szemében. Dénes atya száz százalékig megfelelt a belé vetett bizalomnak. Ezrek és ezrek részesülhettek papi buzgóságának áldásaiban, lelkűkbe szívhatták lángoló szentbeszédeinek éltető szent tüzét. Mennyi bánatos léleknek szerzett ott is vigasztaló kegyelmet, Szűz Máriának, a Szomorúak Vigasztalójának közbenjáró imája által! Az ö házfőnöksége idején tartották az Ezer Székely Lányok Napját, melynek gyakran volt szervezője és megbecsült szónoka. Szőcs Dénes erősítő lelki vezére volt népének. Az akkori feszült politikai helyzetben börtönbe vetették, majd áttették a határon. így került 1939-ben Magyarországra. 1940-ben tért vissza Erdélybe. Újra ő lett a csíksomlyói gvardián. Ezek az évek jelentették Dénes atya számára élete legboldogabb idejét. Soha olyan virágzó élet nem volt a csíksomlyói kegyhelyen, mint akkor. 1944-ben tábori lelkész lett. Egy kórházvonattal került angol fogságba. Erdélybe nem mehetett vissza. 1948-ban elöljárói az Egyesült Államokba küldték. Semmi sem tudta megtörni igazi papi lelkét. Beállt a magyar lelkipásztorkodásba, tüzes lelkülettel dolgozva Istenért és a magyarságért. Első állomáshelye a connecticuti Fairfield volt, majd a pennsylvániai Farrell magyarjainak a papja lett. Itt rövid időn belül szép templomot épített. 1961-ben visszakerült Fairfieldre, ahol 24 éven át, haláláig működött. Ez idő alatt majdnem megkétszereződött a hívek száma. Igazi pásztora volt a jó nyájnak. Szelíd, megértő, derűs, igazi ferences lelkületűvel mindenkit magához tudott ölelni. Az időközben megszűnt bridgeporti Szent István egyházközség híveinek nagyrészét átvette. Békéltető egyéniségének erejével sikerült begyógyítania a megszűnés okozta sebeket. Közben hat éven át viselte az Amerikába szakadt erdélyi ferencesek elöljárói tisztét. ünnepi szónoki szerepléseivel sok magyar egyházközségben gyújtogatta a hitet és erősítette a kitartást. Temetése június 5-én volt Fairfielden. A szertartást a bridgeporti püspök, Walter Curtis végezte, a rendtársak, paptestvérek és számos híve részvételével. Eltávozása fájó hiányt jelent. Úgy vagyunk, mint Joppe kis keresztény közössége, akik legnagyobb jótevőjüket veszítették el Tabitában. Amikor Szent Péter apostol hozzájuk érkezett, így panaszkodtak: „Lám, ezt is ö csinálta, azt is ö csinálta nekünk . . .“ Tabita mindenkivel tett valami jót, halála nagy veszteség volt. Tabitát Szent Péter feltámasztotta és visszaadta szeretteinek. Dénes atyát már nem fogjuk visszakapni ebben az életben. De hisszük, hogy az Úr megadja neki mindazért a jóért, amit tett, az örök életet. Majd egyszer ismét együtt leszünk vele! 1 Confrater 112
