Szolgálat 67. (1985)

Halottaink - Köves Ottokár Ervin O.Praem. (Confrater) - P. Seres Béla SVD (Gulyás Ferenc SVD)

KÖVES OTTOKÁR ERVIN O. Praem.

(1910—1985)

Hidasnémeti és a csehszlovák határ között fekvő Tornyosnémeti templomának kertjében, 1985. január 14. óta, egymás mellett pihen Knüppel Gyula, volt pozsonyi főreáliskolai tanár öt gyermeke közül három: a két papfiú, Kornél és Ervin és nőtestvérük, Gabriella. Kornél, a „báty“ a Gondviselés jóvoltából valahogy mindig készen állhatott Ervin öccse megsegítésére. Amikor Ervin, 1930. okt. 12-én Jászóvárott belépett a premontrei rendbe és Prohászka iránti tiszteletből felvette rendi névként az Ottokár nevet, Kornél a közeli Alsómecenzéfen volt plébános. Amikor Ottokár, 1939-ben átkerült Gödöllőre, a premontrei gimnáziumba hittanárnak és a nevelőintézetbe prefektusnak, Kornél is átjött Tornyosnémetibe plébánosnak. így, 1950-ben a premontrei rend magyarországi működésének megszűnésekor otthont tudott adni öccsének, aki segített bátyjának a pasztorációban. A Meterológiai Intézet és a Madártani Intézet munkatársaként végzett tudományos megfigyeléseket, cikkeket írt a szaklapokban. Kornél nyug- díjbavonulása után pedig, 1968-tól a főpásztor őrá bízta a plébánia vezetését.

Derűs kedélye miatt nemcsak hívei, de a falu másvallású lakosai is szerették és becsülték „a tanár urat", aki gödöllői működése idején is arról voit nevezetes, hogy „mosoly-megvonással" büntetett és „madáretetéssel" jutalmazott. Ugyanis szobája tele voit mindig madarakkal, és azok etetésével, gondozásával jutalmazta a jól viselkedő nebulókat. Belső derűjét meg tudta őrizni a hosszú betegség és a kínos kórházi kezelés idején is. Sőt még a rák elhatalmasodásakor, néhány héttel halála előtt is volt még benne annyi testi és lelki erő, hogy felöltözött mégegyszer, fehéren és kéken rendi ruhájába, hadd lássa környezete, hogyan kell majd őt felravatalozni! Ezért hangsúlyozta Csontos Barna, a csonka kassai egyházmegye helynöke gyászbeszédében, hogy Ottokár Ervin atya életstílusának ereje és derűje szerzetespapi mivoltából táplálkozott.

Főpásztora, Kádár László egri érsek temette gyászoló rendtársai és közel 70 paptestvér kíséretében. Koporsóját valláskülönbség nélkül állták körül a helység és a környék lakói. Idén, június 13-án lett volna aranymisés.

Confrater

P. SERES BÉLA SVD (1898—1985)

Amikor az SVD (Isteni Ige Társasága) 1916-ban letelepedett 'Magyarországon, az első rendtagok a világi papoktól jöttek. P. Seres Bélát az esztergomi főegyházmegye ajándékozta nekünk. 86 évét feloszthatnánk: 33 év előkészület, 20 év nagy felelősség, 33 év mellékvágányon.

P. Seres Táton született, 1898. IX. 22-én, mint az ottani kántortanító 12. gyermeke. Esztergomban bencés diák volt. 1922-ben szentelték pappá, majd Nagymaroson és Óbudán káplánkodott. A magyar gyerekeket Hollandiába kísérte üdülésre. Itt ismerkedett meg az SVD anyaházzal Steylben. Megérlelődött benne a missziós hivatás. 1929. IX. 8-án beöltözött St. Gábrielben. Az újoncidő alatt nincs kivétel. Pap ide, pap oda, ahova beosztották, azt végezte: mosogatott, kertészkedett, folyóiratokat csomagolt . . . Közben magába szívta az alapító, Janssen Arnold lelkiségét. Foglalkozott a missziók történetével, tanulmányozta a rend szabályait, elmélyült az aszkézisben, jámborsági gyakorlatokban. 1931-ben fogadalmazott. Hithirdető akart lenni, de másképp történt. Kőszegre küldték a növendékek nevelésére. így kezdődött a kb. 20 évig tartó felelős munka, amit mint prefektus, nevelő, házfönök, és tartományfőnök (1939— 1948) teljesített.

Kőszegi növendékeinket P. Seres a bencésekhez küldte gimnáziumba. Együtt tanult itt katolikus, evangélikus, izraelita, úri fiú és parasztgyerek, no meg a mieink, a misz- szionárius-jelöltek. „Kétlakiak" voltak. Délelőtt a gimnáziumban, délután a missziósházban. Egyévre megoperálták. Gyomra nagy részét eltávolították Felsöpulyán. Csoda,

98