Szolgálat 67. (1985)
Könyvszemle - C. S. Lewis: Viták és vallomások (Baranyi Imre)
Jöjj, kövess engem! — Szerkesztették: Dr. Liptay György és Dr. Kozma György. OMC, Bécs 1985. (48 o.). Tanúvallomások vonulnak fel előttünk Jugoszláviából, Ausztriából, Magyarországról .. ., hogyan kezdődött egyesek papi hivatása, majd a lelkipásztori élet buktatóiból nyújt ízelítőt: „Nehéz mindenkinek mindene lenni .......... m indig csak adni, .. . mindig mást bátorítani, .. . mosolyogva nyelni minden savanyú bort.“ A felsorolás fekete pontja, a magány. A II. rész a pap rátermetségével foglalkozik: kötelességtudás, kezdeményező készség, pontosság és alaposság, önuralom és körültekintés ... Bepillantást enged a pályaválasztás pszichológiai elméleteibe, kóstol- gattatja a papi és szerzetesi hivatás lélektanát s az életreszóló elkötelezettségről vall. A III. rész címe: Honnan tudhatom? — három kérdést tesz nagyító alá: kedv, tehetség, lehetőség. Majd díszmenetre állnak elő a „szentek“, s harsogják „igen“-jüket: Az én hivatásom szeretet! A kispapok írják a fiataloknak: „Igaz, sokat tanulunk.......... de nem maga a tanulás a legfontosabb, hanem Krisztusban való életünk elmélyítése“. A hol lehet jelentkezni? címtárba bekívánkozik az elcsatolt területek magyarlakta egyházmegyei központok, de nemkevésbé a Washingtonban élő külföldi magyar püspök és a kőnigsteini általános püspöki helynök címe is. Annál is inkább, mert a szerkesztők „a magyarországi és a külföldi magyar fiataloknak“ szánták ezt az értékes füzetet. A VI. rész imádkoztát: nagyvonalúságért, nemes lelkűiéiért, Krisztussal való barátságért, a papi hivatás kegyelméért, a hivatás felismeréséért, hűségért, jó papokért... A kiadvány színvonalát emeli, hogy pszichológus és szociológus papok, Istennek szentelt szerzetesnők, sőt maga II. János Pál is szól általa a fiatalokhoz. Savio Domonkos. A ministránsok védőszentje. OMC, Bécs 1983. A fiatal szent papság felé vezető útját mutatja be, amit ministránsainkkal megkedveltethetünk. Fülbemászó a mottója: Legyünk vidámak, tegyünk jót, a verebek pedig csak hadd csiripeljenek! B. T. C. S. Lewis: Viták és vallomások. Szent István Társulat, Budapest 1985. Lewis írásait a fordító és válogató, Lukács László, három részre tagolta: Az öröm vonzásában, A fájdalom és Esszék a kereszténységről címekkel. Az öröm vonzásában olvashatunk Clive Staples Lewis (1898—1963) angol irodalom- történész, elbeszélő és regényíró (teológiai műveket és tanulmányokat is megjelentetett) megtéréséről. Iskoláztatása során lépcsőzetesen fejlődött személyisége, míg a hltevesztett állapotból eljutott a keresztény meggyőződésig. C-nevelőnő hatására „meggyűlt a baja* az okkultizmussal. Az „Ellenség“ ugyanis felhasználta C-asszonyt az árva fiú megzavarására. Gyökeret vert hát benne a „tudatos kétely“. De gyermekkori hite ellen dolgozott „mélységesen beléíródott pesszimizmusa“ is. Őrlődött az okkultizmus és ateizmus között. Majd hite lassan elhalt. A kegyelemdöfést fiatal tanára, Pogo adta meg. „Könnyű életvitele“ „közönségesre durvította“ gondolkodását. Ezután már „pogánysághoz megtért emberként“ élt, „hitehagyott puritánok között“. A kollégiumi évek züllöttségét elkerülte ugyan, de beképzeltté vált, mint a többi fiú. Ezután Kirkpatrick kezébe került. Az első beszélgetésükkor rádöbbent — életében először —, hogy gondolatait „valamire alapozni is kellene“. De a kereszténységnél zavarta őt a modern ember kísértése: „a természetfeletti beleavatkozás“. Ehhez társult a tekintély elleni lázadása. De a hitetlenség sem maradhatott kenyere. Szerette a természetet és „az örömre vágyott“. Emellett egy későesti vonatozáson, McDonald Phantastes c. könyvét olvasva, misztikus élménnyel ragadta őt meg az Isten. Chesterton művei segítették, hogy még jobban szeresse a jót. Közben a fronton élesen vitázott egyik kollégájával, rúgkapált a teizmus ellen. Bergson olvasása közben vitathatatlanná vált Lewis előtt az Isteni tulajdonság: a szükségszerű létezés. De ezt egyenlőre még a „minden- séghez* kötötte. Majd befejezte oxfordi tanulmányait. Ekkor rendítette meg egyik barátjának, Steinernek megtérése az antropozófiához. Lewis — ahogy írja — „az iste90
