Szolgálat 67. (1985)
Az egyház szava - A lelkipásztori szolgálatok rendezésének alapelvei (Német Püspöki Kar)
Ennélfogva, a pap az egyházmegyéért felelős püspök presbitériumához tartozik, amely együtt viseli a lelkipásztori munkát; ugyanakkor hitközségében él, amelynek minőségéért püspökével együtt felelős. Szerepük A pap teológiai arcéléből következnek az alábbi szerepek: „Készítse föl és képesítse — Jézus Krisztus nevében és küldetése alapján (I. 2Kor 5,20) — a közösséget és tagjait saját szolgálataik betöltésére; alapítson és vezessen közösségeket, szerezzen új tagokat s gondoskodjék az egységről“ (I. Ef 4,12) (a Német Szinódus határozatából). A közösség építésének és vezetésének papi teendőit elsősorban az igehirdetéssel, szentségek kiszolgáltatásával és a közösség testvérivé alakításával valósítja meg. Feladata az is, hogy elevenen ápolja az egységet az egyházmegyével valamint az egyetemes Egyházzal. Mindennek mély kifejezője és központja az oltáriszentség. Lelkipásztori szolgálata tehát jóval több mint puszta szervezkedés és ügyintézés: lelki szolgálat. Beosztásuk Maradjon a pap emberi közelségben mind egyházközségével, mind a presbitérium s az egyházmegye általánosabb egységével. Főleg ezen a téren érezteti nyomasztó hatását a paphiány. Káros a papra és közösségére, ha nincs szilárd kapcsolat közöttük és ha a pap személyesen vagy telefonon nem könnyen elérhető. Ugyanúgy hátrányos azonban mindkettőjükre, ha a pap any- nyira beleolvad a rábízott közösségbe, hogy nem áll rendelkezésére a tágabb, egyházmegyei közösségnek, nem működik azzal közre. 3. Állandó diakónusok Teológiai jellemzésük A háromfokú egyházi tisztség feladata: jelenlevővé tenni Krisztust, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (Mk 10,45). Az evangélium szerint a hatalom és a küldetés Jézus szeretetének jele. A diakónusokat arra rendelik és arra kapják a szentelési kegyelmet, hogy támogassák a püspököt és a papokat az igehirdetésben, liturgiában és a testvéri szeretet keresztény gyakorlásában. Bár a püspök és a papok feladata szóval és tettel tanúskodni arról, hogy Krisztus mindenki szolgája lett, egyedül képtelenek mindenkinek továbbadni a krisztusi szeretetet. Ebben a feladatban — kegyelmi küldetéssel és hatalommal — segítenek nekik a diakónusok. Mindenekelőtt a szükséget szenvedőkkel törődnek, együttműködnek a testvéri közösség kialakulásánál és kiépítésénél, a végzik Krisztus egyéb szolgálatait is. Szerepük A diakónus sajátos helyzetében elkerülhetetlen, hogy tevékenysége részben egybeessék a papéval és a lelkipásztori munkában részt vevő laikusokéval is. Mégis kirajzolódik megkülönböztetett tevékenységének központja: 68
