Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Fülöp Gergely: A munkáspüspök
adásukkal éljék meg a keresztény életet. A pap az, aki egész életével rászánta magát Krisztus és az emberek kettős-egy szolgálatára: bevezeti a rábízottakat a hit titkaiba, és vezetőjükként szolgálja őket az élet minden területén, egészen az eukarisztia kiszolgáltatásáig, amely a szentségi szó csúcsa és (a kereszt- séggel együtt) a szentségi közösség létrehozója az Egyházban. Fülöp Gergely A MUNKÁSPÜSPÖK „Ó, de szép Jézus Krisztus! Ó, de szép az evangélium szerinti élet!" Ez a két mondat, a név és két évszám: 1898—1984 olvasható azon a kis képen, amelyet az elhunyt lyoni segédpüspök emlékére adtak ki. A két gondolatot sokszor ismételte: foglalata rendkívülien mély és jellegzetes apostoli, papi életének. Msgr. Alfréd Ancel neve fogalom Franciaországban, de ismerős világszerte, mindenütt, ahová Prado papjai és írásai eljutottak. Temetésén, 1984. szeptember 14-én 40 püspök, az ország minden részéből egybegyűlt papság és számtalan barátja, tisztelője, munkatársa és munkástársa vett részt. A Szentatya részvéttáviratában az evangélium bátor szolgájának nevezi, aki teljes szívvel szerette és szolgálta a munkás népet. Barátainak, tisztelőinek ugyanazokat a kegyelmeket kéri, amelyekkel Msgr. Ancel életében kitűnt: „Feltétlen hűséget az Apostolutódhoz, lojális és testvéri párbeszéd készségét felnőttekkel és fiatalokkal, hívőkkel és hitetlenekkel, az evangéliumi szegénység szeretetét, és a megváltó szenvedés elfogadását. Ebben kövessétek!“ A temetési szertartás előtt a koporsót egy napig köztiszteletre tették ki a szent János székesegyházban. Délelőtt elmentem szentelvizet hinteni a már lezárt koporsóra. Imádkoztam az elhunyt püspökért, de még inkább hozzá, hiszen már életében szentként tiszteltem. A koporsó meglepően szegényes volt: egyszerű deszka koporsó, amilyenben a nincstelen szegényeket szoktuk eltemetni. Előtte kis csokor virág vázában. Ez a dísz illett igazán a szegények püspökéhez. Néhány adat életéből. 1898-ban született jómódú, mélyen vallásos lyoni családból. Hat gyermek közül három lett pap. Alfréd 1915-ben, Arsban, egy diáklelkigyakorlat alatt találkozott Istennel: „Hogy az hogyan történt, nem tudom“ — emlékezik vissza később —, „de attól fogva egészen másképp kezdtem gondolkozni és élni.“ Valóban „Valaki“ lett számomra. Ez a nagy lelki élmény nem akadályozza meg abban, hogy még az évben katonának jelentkez53
