Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Walter Kasper: Papi lét és küldetés

hanem a papi szolgálatnak megfelelő lelkiség, életforma. A mondottak alapján ugyanis a pap igeszolgálattal, a szentségek kiszolgálásával és lelkipásztorko­dással jeleníti meg Jézus Krisztust. Nem válhat tehát hivatalnokká. Teljesen fel kell olvadnia Jézus életformájában, hogy egészen Jézus leikéből élhessen, ebben cselekedhessen. Üresítse ki önmagát, hogy egészen Jézus Lelke tölt- hesse be, aki rajta keresztül próbálja megjeleníteni, itt és most, Jézus Krisztus személyét és művét. ni. pap a lélek közvetítője Egyesek talán azt várják, hogy ebben a harmadik részben, Isten és Jézus Krisztus után, az Egyházról beszéljek. De furcsa és újszerű háromságtan az, amelyik Istent-Krisztust-Egyházat hirdet. Neoplatonikus éonspekulációhoz ha­sonlítana, nempedig az igazi krisztusi háromságos hitvalláshoz. Az Apostoli Hitvallásban az Egyház a harmadik helyen áll ugyan, de a Szentléleknek alá­rendelt. Az egyház ugyanis csak hely, tér, szentségi jel, amely Jézus Krisztust a Szentlélekben maradva a történelemben és a világban megjeleníti. Az Egy­ház tehát nem csupán szervezet, rendszer, vallásos szolgáltatás vagy szociális igényeket kielégítő teljesítmény-vállalat, sem pedig pusztán hivatali intéz­mény, illetve hatóság. Bibliai nyelven: Isten épülete a Szentlélekben. Dogmati­kailag pedig: A Lélek szentsége. S ez a megfogalmazás alapvető jelentőségű a papi szolgálat megértéséhez. Kiemeli, hogy a pap szolgálata az Egyházért és az Egyházban lelki szolgálat. Ismét három szempontból vizsgáljuk meg a papi hivatal lelki dimenzióját. A pap lelki ember A papi hivatal lelki dimenziójának első követelménye: legyen a pap lelki ember. A papszenteléskor, ima és kézföltétel által különös módon részesedik a Szentlélekben. Régóta „lelkésznek“ nevezik. S mit jelent az, hogy lelki em­ber? Nem pusztán bensőséges ember. A Biblia ugyanis nem különbözteti meg platonikus értelemben a külsőt a belsőtől, a testet a lélektől. A határmezsgye nem a külső és belső, hanem Isten és az ember, a Teremtő és teremtmény kö­zött van. A látható, megvalósítható, kitervezhető a lelki ember számára nem az egyedüli valóság. Helyet ad Isten lelke előre el nem tervezhető működésé­nek. Isten kifürkészhetetlen Leikéből él. A hitből, reményből és szeretetből vállalja életét. Bízik az ima, az isteni ige és a szentségek ünneplésének erejé­ben. S végül, nem utolsó helyen, hisz az áldozat, a lemondás és a szenvedés jelentőségében. A hitből merítő, reményre építő és szeretetben tevékeny lelki élet első megnyilvánulása: az evangéliumi tanácsok szerint igazodik. Egészen ráhangolja magát Isten Lelkének vezetésére. Ennek látható jeleként lemond a házasságról és a meghitt családi életről, az anyagi javakba vetett biztonságról s a külső hatalomról, tekintélyről. Az evangéliumi tanácsok szerinti élet az Isten és az emberek szolgálatára megnyíló keresztény szabadság jele. Az ilyen lelki élet nagy mértékben illik a papi szolgálathoz. A keresztény papság jövőjét is dön­13

Next

/
Thumbnails
Contents