Szolgálat 67. (1985)
Halottaink - Dr. Kemény Lajos (Confratres)
A váci egyházmegye papja volt, a Duna-partján, Esztergomban született és a kanyargós Tisza mentén, Szegeden fejezte be életét. A két metropolis között nagyon sok helyen működött és még több helyen szolgálnak tanítványai. Ki tudja, hol kapott papi hivatást. Még Esztergomban, ahol a bencés atyák iskolájában járt, vagy Budapesten piarista diákként? Talán még a vallásos szülői házban? Édesapját korán elvesztette, 11 éves korában, de soha nem feledte. Sokszor hivatkozott rá, akár baráti beszélgetésben, akár előadásaiban, mint igazi keresztény édesapára. Emlegette édesanyját is, aki mellette volt plébánosi éveiben. Ez a családi légkör végigkísérte egész életét: mindig talált időt arra, hogy látogassa nővére családját, vagy messze élő vak keresztapját, akinek 60 éves házassági évfordulójára már betegen ment el az elmúlt év októberében. 1950-ben lett a váci egyházmegye kispapja. A teológiát Vácott kezdte majd Budapesten folytatta és Szegeden fejezte be. Káplánként írta meg doktori disszertációját Nagy Lajos király egyházszervező munkájáról. Káplán volt a nagykiterjedésű váci egyházmegye minden sarkában: üllőn, Hódmezővásárhelyen, Űjpest-Megyeren, Kispesten, Kiskunfélegyházán és Pesterzsébeten. Ezután plébános Gátéren, a Kecskeméti Piarista templomban és Nagykőrösön. 15 év alatt kilenc helyen, kis faluban és nagy városokban. Mindenütt igyekezett pap lenni és a népet szolgálni. Régi hívei nem feledték. Amikor már Szegeden működött: nem volt olyan hét, hogy valahonnét fel ne keresték volna. 1970-ben a szegedi püspök kérésére főpásztora az egyházmegyeközi papnevelőintézetbe küldte tanárnak és a váci kispapok elöljárójának. A 15 év alatt szinte minden teológiai tárgyat tanított, mindig amire szükség volt, az utolsó három évben szeretett tantárgyát, az egyháztörténelmet. Soha nem panaszkodott ezért, tette kötelességét. Erre nevelte a kispapokat is. Éveken át volt prefektus. Közben két évig Párizsban, mint ösztöndíjas, az egyházművészet terén is képesítést szerzett. 1979-ben vette át az Intézet rektori megbízatását, melyet sohasem tartott hivatalnak. Igyekezett növendékeinek atyja, bölcs barátja lenni. Ugyanakkor nem szakadt el a lelkipásztori munkától sem. Szeged minden templomában kisegített, hol állandó jelleggel, hol alkalomadtán. Kijárt a szegedkörnyéki vácegyházmegyés településekre is, és szívesen válalt triduumokat. 1981-ben vastagbélműtétet hajtottak végre rajta. Az orvos szerint talán még időben, hiszen a daganat rosszindulatú volt, de úgy látszott sikerült lokalizálni. 3 évig állandó ellenőrzés mellett nem is volt panasza. 1984 nyarán bécsi útja során úgy érezte, hogy megfázott. Orvoshoz ment, tüdejét megröntgenezték, és az orvos egyik tanártársával közölte a tényt: tüdeje tele van áttételes daganatokkal. Megpróbáltak még segíteni, de már nem lehetett. Szervezete lassan égni kezdett. Orvosai tanácsára októberben abbahagyta a tanítást. Novemberben már jelezték, hogy a mája is tele van daganatokkal. Felvette a szentkenetet újólag, hiszen már a műtét előtt maga kérte. Betegágyán mindennap egy diakónus növendéke áldoztatta. Kollégái és az intézet nővérei áldozatos lélekkel ápolták. Még az utolsó nap reggelén is támogatva fölkelt. Nehezen beszélt, de annyit még mondott: „Imádkozzatok értem!“ Napközben növendékei évfolyamonként váltva imádkoztak ágyánál. Délután láza 40 fokra emelkedett, este 3/4 11-kor az örök hazába távozott. Február 18-án a szegedi dómot zsúfolásig megtöltötték a hívek a délelőtt 11-kor kezdődő koncelebrált gyászmisére, melyet Udvardy József szeged-csanádi püspök, Ákos Géza váci helynök és szegedi tanártársai mutattak be. Az ország minden egyházmegyéjéből jöttek papok, hogy búcsút vegyenek tőle. Másnap Budapesten a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra szülei mellé. A ravatalnál Bánk József váci érsek-püspök, a sírnál Ákos Géza váci helynök végezte a szertartást. „Palástja a földre hullott, — mondta társai és növendékei nevében búcsúbeszédében Ábrahám István teol. tanár, a szegedi dóm plébánosa — de lesz-e köztünk Elizeus, aki fölveszi? Lesznek-e új Elizeusok, akik folytatják azt, amit ő abbahagyott?“ Confratres 100
