Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Walter Kasper: Papi lét és küldetés
vé; a láthatatlan, láthatóvá; a távol eső közelivé lett. Az örök Csendet meghallgatja világunk. Az írás sok helyen mondja, hogy Isten öröktől elrejtett titka Jézus Krisztusban történelmileg kinyilvánult. S hozzáteszi, hogy Isten titkának kinyilatkozásában az ember titka is végérvényesen nyilvánvalóvá vált. Ezért nevezi magát Jézus egyszerre az örök Atya Fiának és új Ádámnak. A papi szolgálat krisztológiai alapja Hitünk alapigazsága, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Ez minden egyéb igazságot magában foglal, ebből érthetjük meg a pap küldetését is. Nem részletezhetjük azt a vitát, ami a mai teológiában e körül az alapigazság körül folyik. Egy azonban világos: Ha Jézus Krisztus csak ember s semmi több, akkor csak emberit adhatna nekünk, akkor nem lennénk megváltva a bűntől, a haláltól, múlandóságunktól — azaz tulajdonképpeni emberi nyomorúságainktól. Csak Isten válthat meg bennünket a haláltól. De ha Jézus - a bűnt kivéve — nem lett volna igaz és teljes ember, akkor Isten nem nyúlhatott volna Őbenne emberségünkhöz; akkor elvont, üres és hiábavaló lenne megváltásunk. Reménységünk alapja csak az egész, a történelem és a hit Jézusa lehet. Az egész Jézus a titok, amiről tanúskodnunk kell. Aki ebben ingadozik vagy aki itt mellébeszél, az a kereszténység alapját ingatja. Pont azt homályosítja el, ami a kereszténység igazi világító ereje. Jézus Krisztus közvetítő Isten és az ember között, az Újszövetség egyetlen papja. Minden papság csak részesedés az Ö papságában. Ma, az előző korokkal szemben, ismét világossá vált, hogy minden megkeresztelt és megbérmált részesedik Jézus Krisztus papságában. Mindannyian együtt alkotják Isten papi népét, amelyben többféle és különböző karizma van. Jézus Krisztus egyetlen papságában való részvétel azonban nem „csak úgy“ a mienk, nem „büszkélkedhetünk“ vele. Ajándék, amit újra meg újra javunkra írnak. S itt tűnik ki a felszentelt papság feladata. Az Efezusi levél szerint a papok (4,12) feladata, hogy a szenteket „szolgálatuk betöltésére“ neveljék. Papként szolgálnak, hogy mások is szolgálhassanak! Szolgálat, amelyet Jézus Krisztus teljhatalmából gyakorolnak. A pap azáltal készíti fel a közösséget a szolgálatra, hogy Jézus Krisztust, mint a közösség alapját és mértékét jeleníti meg. A papszentelés szentségének lényege az, hogy a pap a kézfeltétel és az imádság által különlegesen hasonul Jézus Krisztushoz s ezáltal rendelődik a szolgálatok szolgálatára, Jézus hivatalos és nyilvános tanújaként. Egyszer s mindenkorra arra képesíti a papot, hogy Jézus Krisztus nevében beszéljen és cselekedjék. Helyesen értelmezve, ez a tétel nem szolgáltat alapot semmiféle klerikális hatalmi törekvésekhez. A beszéd és cselekvés Jézus Krisztus nevében ugyanis megköveteli azt is, hogy az ő módján beszéljünk és cselekedjünk: ne csak hivatalos ténykedésekkel, hanem életünk tanúságával jelenítsük meg őt. Ezen a ponton érintjük a papi szolgálat tulajdonképpeni titkát. A pap Jézus Krisztus felhatalmazott szolgája, legyen egyúttal az ő barátja is...“ Nem ne9
