Szolgálat 66. (1985)
Eszmék és események - Mindennap imája (K. Rahner)
kell fogadnia a hierarchiát, hanem pozitiven hozzá kell járulnia a belső egység megszilárdításához, a hierarchia vezetése alatt (vő. LG 12). A Hittani Kongregáció közleményének végkövetkeztetése: P. Boff könyvének elemzett tételei veszélyeztetik az egészséges (katolikus) hitet, amelyet a Kongregációnak őriznie és védelmeznie kell. Szabó Ferenc MINDENNAP IMÁJA A mindennapi élet tovahömpöíyög számtalan apróságával, újdonságaival és üres eseményeivel. Mintha lelkünk csak piac lenne, ahol a világ kiteríti vásárlásra szegényes kincseit, és ahol állandó nyüzsgés uralkodik. Ez mindennapi életünk valósága? Hogyan találhatunk rá az egyedül fontosra, az Istenre az ilyen mindennapiságban? Nem imádkozhatunk egész nap, de meg sem szökhetünk a mindennapi szürkeségtől, mert úgy is magunkkal vinnénk azt mindenüvé. Életutunkat csak a mindennapok ügyeivel és kötelezettségeivel járhatjuk. Meneküléssel nem orvosolhatjuk a köznapiságot. Hogyan kereshetjük és találhatjuk meg mégis az Istent? Hogyan válhat a szürke köznap Isten napjává? A kivonulás a világba, hogyan válhat bevonulássá az Istenbe? Lehet-e a köznap lelkinap? Mindez az isteni pedagógia titka! Kulcsa az önzetlenség és szeretet. Ha tanulékony diákok lennénk, meglelnénk a mindennapban a lelki és a belső ember legjobb tanítómesterét. Furcsának tűnhet az isteni pedagógia. Hosszú unalmas órák, a kötelezettség és a munka egyhangúsága, tartós és keserű gondok, életünk kopása, csalódások és félreértések, teljesületlen vágyak, elkeseredettségek, a fiatalok jogainak tiprása az idősebbek részéről, a fiatalok szívtelensége az idősekkel szemben, az élet apró és számtalan nehézsége; a barátságtalan időjárás, az együttélés súrlódásai töltik ki köznapjainkat. De mindezek és az élet ezer más aprósága azt szolgálja, hogy önzetlen és Istent szerető emberekké legyünk. Ki és mi akadályoz meg ebben? Egyedül az a titokzatos „önmagunk“! Pedig a köznapok megtanítanak arra, hogy lassan meghaljunk önmagunknak, feltűnés és nagy jelszavak nélkül, észrevétlenül. Talán magunk sem vesszük észre, hogy a mindennapok hatására omlanak az önzés falai, amit a szorongó „én" saját védelmére emelt. Amikor azután ez az „én“ igent mond a védtelenségre, észreveszi, hogy a védő falakra nem is volt szükség. Nem teszi az embert boldogtalanná az, ha ez vagy az az öröm, amit eddig nélkülözhetetlennek tartott elmarad. Nem esik kétségbe, ha ez vagy az nem sikerül, egy terv füstbe megy. A mindennapok megtanítanak arra. hogy gazdagok leszünk, ha ajándékozunk, a lemondás megelégedéssel tölt el, az áldozat örömet nyújt; akkor kapunk szeretetet, ha magunk is szeretünk, s az önzetlenség szabaddá tesz. Ez a szabadság képesít a szabad Isten nagy és határtalan szeretetének befogadására. Szinte minden attól függ, hogyan értelmezzük a mindennapokat. Vagy beleveszünk annak szürkeségébe, vagy pedig megszabadulunk általa önmagunktól. 88
