Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika

1 - Keresztény életteljesség és krisztusi misztérium

A keresztény misztikus élettel foglalkozó újabb teológiai és lelkiségi irodalom ereje és értéke nem az újdonságban, hanem abban áll, hogy visszatér ahhoz az időálló és minden kor emberét kihívó, nyugtalanító keresztény hagyományhoz, mely Krisztus misztériumában vette kezdetét. Krisztus, a megtestesült Ige, az új teremtés kezdete, mert „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága“ (Jn 1,4). Az édesanyától született, de a Szentlélektől fogant Jézus ennek az új életnek a forrása. Ebben az új világrendben mindazok, akik öt hittel befogadják hatalmat kapnak tőle, „hogy Isten gyermekei legyenek. Azok, akik hisznek benne..." (Jn 1,12). Evangéliumának előszavában János lényegre szorítkozó rövidséggel önti szavakba a keresztény életteljesség ígéretének jóhírét: az istengyermeki élet s ennek teljessége megvalósítható mindazok számára, „akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek“ (Jn 1,13). Szent János evangéliumában az ígéret megfogalmazása két alapvető igazságot hangsúlyoz: az új teremtés embere Isten életét élheti, ha hittel Jézusban marad s így járja a földi élet zarándokútját. Sőt az új élet teljességéből meríthet, mert az Istenember „teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva“ (Jn 1,16). Szent Pál apostol megerősíti és kibővíti szent János tanítását: „ö a testnek, az Egyháznak a feje. ö a kezdet, az elsószülött a halottak közül, ... Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, ... Nektek is, akik azelőtt távol jártatok és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, most nektek is megszerezte a kiengesztelódést emberi testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtelenné és fedhetetlenné tegyen benneteket színe előtt. Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok...“ (Kol 1,18-23).

Az új irányt képviselő szerzők fő érdeme, hogy a keresztény életteljesség eszményét ismét visszahelyezték a biblikus teológia, a patrisztika és a klasszikus keresztény irodalom megbízható és szilárd alapjaira. Rámutatnak az elévülhetetlen keresztény hagyomány korszakokat ihlető és mozgató hatására. E hagyomány alapján vizsgálják és ismertetik Krisztus üdvösségünkre és meg- szentelődésünkre vonatkozó misztériumát. Ebből a misztériumból születik és újul meg az az Egyház, amely Krisztus megváltó és megszentelő jelenlétének a szimbóluma és eszköze a bűnös, de mégis Isten után szomjazó világban. A krisztusi misztérium teszi az Egyházat azzá a közösséggé, ahol minden hivő a keresztségben Krisztus halálába temetkezik, vele együtt új életre kel és az Isten gyermekeinek életét éli a Szentlélek vezetésa alatt. A korintusi híveknek írt második levél búcsúszava is a misztikus szent Pál hitből fakadó meggyőződését tükrözi az Egyház titkára vonatkozóan: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal“ (2Kor 13, 13). Mivel Krisztus misztériuma élteti, azért tekintheti az apostol az Egyházat a szentek közösségének.

6