Szolgálat 66. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál: A világ fiataljaihoz

Kérdezhet-e azonban a modern fiatal az élet értelméről az evangéliumi ifjú szavaival: ,Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' — amikor látóhatárát betölti a földi haladás színes programjaival, és olyan világnézetek kötik le figyelmét, amelyek elvetik az örök életet?

II. János Pál ezekkel a szavakkal fordul a kérdező ifjúsághoz:

„Krisztus nemcsak a ,jó Mester', aki megjelöli az életutakat ezen a földön. Tanúja az ember rendeltetésének, ami egyedül Istenben van. Tanúja az ember halhatatlanságának. Az örömhírt, amit szavaival hirdetett, végérvényesen hitelesítette a húsvéti titokkal, keresztje és feltámadása által... Minden programmal, világnézettel és ideológiával szemben újra és újra ismétli: ,Én vagyok a feltámadás és az élet!' (Jn 11,25) ... Hogy azonban ennek a tanúságtéteinek teljes igazságát megértsd, szeretett testvérem és nővérem, egyrészt .szeretned kell a világot' — ,mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda' (Jn 3,16) — ugyanakkor belső távolságot kell megteremtened ezzel a gazdag és megigéző valósággal szemben" (5. p.).

Az élet célját és értelmét fürkészve szükségszerűen szembetaláljuk magunkat az erkölcs és a lelkiismeret kérdésével is. Ezért így folytatja a Szentatya:

„A Krisztussal beszélgető fiatalember természetesen fejből tudja a tízparancsot, sőt örömmel újságolja: .Ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva!' ... Ezek a parancsok szolgáltatják az alapot az emberi cselekvés erkölcsi kiértékeléséhez... Szerves kapcsolatban állnak az ember hivatásával az örök életre, de az Isten országának felépítésével is az emberekben és az emberek között... Az erkölcsi törvény az evangéliumban: a hegyi beszédben és a szeretet parancsában éri el csúcsát... Ugyanakkor, ez az erkölcsi törvény még egy másodformát is ismer: az emberiségbe írt erkölcsi lelkiismeretet... Benne található az ember nagyságának, tényleges emberi méltóságának lényegi alapja. Ez az a benső gazdagság, amellyel az ember ismételten túlszárnyalja magát az örökkévalóságban. Ha igaz, hogy ,az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg' (Zsid 9,27), úgy igaz az is, hogy az ember lelkiismerete kincsét átviszi a halál határán, a benne rejlő jóval és rosszal"

(6. p.).

„Igen, — folytatja a Pápa — kívánom nektek, hogy ifjú éveitek ajándékozzanak meg titeket az egészséges elvek szilárd alapjaival. Lelkiismeretetek érje el már ifjúkorban azt a tisztánlátást, ami lehetővé teszi, hogy .lelkiismeretes emberek', ,az elvek emberei', .bizalmat ébresztő személyek' legyetek, akik hitelt érdemelnek. Ilyen erkölcsi személyiséggel jelenthettek legtöbbet a közösségnek.“

„ .. .Jézus ránézett a fiúra és megkedvelte. Kívánom, hogy ti is tapasztaljátok meg ezt a tekintetet. Éljétek át azt az igazságot, miszerint Krisztus szeretettel tekint rátok. Minden embert megajándékoz a szeretet tekintetével... Keresztáldozatával nyerte el ez a tekintet a szeretet sajátságos mélységét... Az isteni kiválasztottság örök szeretete úgy kíséri az embert egész élete során, mint Krisztus szerető tekintete" (7. p.).

68