Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A karizmatikus mozgalom Amerikában
ben nagy hiányérzet és csalódás támadt éppen a műveltebb katolikusok körében, akik lépést tartottak az eseményekkel. Úgy érezték, hogy a Zsinat utáni légkör nemhogy megkönnyítette, hanem inkább akadályozta vallásos életük kifejlődését. Valóban vágytak az élő Isten megtapasztalására, „mint a kiaszott rög a harmatcseppre“. Ehhez járult még, hogy a Zsinat után több plébánián máról holnapra megszüntették a paraliturgikus ájtatosságokat. A rózsafűzér, litániák, keresztutak, elsőpéntek, elsőszombat, negyvenórás szentségimádás sok hívőnek fontos, érzelmileg is kielégítő vallásos gyakorlat volt. Megszűnésük mégjobban előmozdította a katolikus vallásos élet racionalizálódását és növelte a vallásos hiányérzetet. 3. Mérleg Egy még élő mozgalmat igen nehéz tárgyilagosan kiértékelni, főleg akkor, ha olyan sokrétű és csoportonkint különböző, mint a karizmatikus mozgalom. Yves Congar-ral elmondhatjuk (szavait a püspöki bizottság is idézi): „a karizmatikus megújulás kegyelem az Egyház számára“. Talán a középkori ferences mozgalom óta nem volt ilyen méretű laikus megmozdulás az Egyházban, ennyi tömeges megtérés, az Isten „édességéinek ilyen mély és ilyen tömeges megtapasztalása. Ezrek akarják életüket Krisztusnak adni, életük központja Isten ingyenes, önmagáért való dicsérete. Naponta olvassák a Szentírást, mint Isten feddő és életet adó szavát, mely a Szentlélek mindenható erejével formálja életünket. Céljuk, hogy Krisztus országa, azaz Krisztus uralma megvalósuljon az egyén és társai életében. Megízlelik a keresztény közösség misztériumát: egymás hitét erősítik, egymást támogatják mind lelkiekben, mind anyagiakban. Hisznek abban, hogy az Egyház folytatja Krisztus gyógyító munkáját: ma is gyógyítja a betegek lelkét és testét. Ezek az elemek többé—kevésbé minden karizmatikus csoportban megvalósultak. Tömeges feltűnésük VI. Pál szavaival, nagy „lehetőség" az Egyház és a világ számára. VI. Pál beszéde óta 9 év telt el. Az elmúlt időben a karizmatikus mozgalom rengeteg jó gyümölcsöt hozott és hoz ma is. A Szentlélek sokakat meghívott és hív szüntelenül. A kezdeti „édesség“ és mennyei béke megtapasztalása, az Egyház kétévez- redes tapasztalata szerint elsősorban arra szolgál, hogy „elcsábítsa“ a lelket, hogy a megtérő bűnös megérezze, érdemes az istenkeresés útján elindulni. A mézeshetek után a Jegyes, Krisztus igen gyakran „bújócskát“ kezd az „elcsábított“ lélekkel: hol eltűnik, hol újra megjelenik, hogy a lelket további keresésre ösztökélje. A lélek fejlődése attól függ, hogy hajlandó-e a Jegyes keresésére akkor is, amikor nem „érzi“ jelenlétét, avagy megreked a saját élménye bűvöletében. Ha az utóbbi történik, akkor következik az, amit Ed O’Connor, a karizmatikus megújulás egyik teoretikusa „karizmániá“-nak nevez. A karizmániától megszállt ember úgy keresi a lelki „élményt", a rendkívüli karizmát, mintha ez 42
