Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Hetény János: Ünnepeink misztériuma
De a „leképező törekvés" szabályai szerint a sadózva arató Mária szerepe vissza is hat népünk asszonyaira. Tulajdonképpen Máriát várják az aratásba, hogy áldást hozzon. Mária megjelenítői az asszonyok lesznek: amikor idők múltával, a kaszás aratással, már elvesztették az aratásban a gabonavágó szerepüket, legalább egy keveset aratniok kell ezentúl is a gazdag termés érdekében. Itt nem a földmívelés ősi istenasszonyáról van szó a pogány magyarság maradékaként, hanem valami közös középkori, európai megközelítésről. Igazolja ezt a hajdani soproni „Ellendzech“, azaz a társadalom kivetettjeit gondozó vallásos oéh működése. Ennek a — főleg németajkú — vallásos társulatnak oltára ugyanis a soproni Szent Mihály templomban a látogató, méhében a szegény népnek Áldást hozó Sarlósboldogasszony tiszteletére volt felszentelve!12 Próbáljuk ezekből levonni a kultusz gondolatát. Isteni Magzatát hordozó Szűzanya úgy közvetíti nekünk az Életet, ahogy a sarlózva arató asszonyok hajdan tették. Ő maga is „arat“: Szent Fia számára. így kegyelemközvetítő szerepe ölt formát a Sarlósboldogasszony nevében és kultuszában. Vagy pedig — a sarlóval arató asszony és férfi munkakapcsolatában — Mária: a Megváltó kegyes Társnője (Alma Socia Redemptoris). Tanulságok és következtetések 1. A névelemzés és a szokások néprajza révén sajátos ünneplésmódot találtunk. Itt az ünneplés nem egyhangú, egyforma és pusztán kötelességteljesítés. Minden ünnep más és más: egy-egy megélt valóság. A keresztény ünneplés célja: misztériumvalósággá tenni az ünnepeket a Zsinat óhaja szerint. 2. Az ünneplésnek jellemzője a képies látás. Egy bizonyos szemlélődő naív (nem tanult) realizmus. A képszerű meglátás után pedig a leképezésre, azaz utánzásra, megélésre törekszik. így az ünneplés szó szerint részvétel a misztérium tartalmában. 3. Mivel a névelemzés ilyen nagy gazdagságot tár fel, nem merész a fel- tételezés, hogy létezett egy sajátos, naív misztikus gondolkodás. Ez nem mérhető össze a szoros értelemben vett misztika kifejezéseivel és szabályaival. Ezért nem találták eddig a hozzászólók a magyar misztikus élet elegendő jeleit.13 A misztika tapasztalatot meghaladó transzcendens kategória, jóllehet szavakban nem fejezhető ki, mert bensőnkben tapasztalt. Árpádházi Szent Margit ezért volt képtelen szavakban közölni Judit nővérrel imádságának módját? 4. Kellő összehasonlító anyag híján azonban nincs vitathatatlan jogunk, hogy az észrevett összefüggéseket mindenben történeti illetve népi magyar sajátosságnak tartsuk. Lehetséges, hogy többé-kevesbé közös, európai népi misztikáról van szó. Hiszen Vianney Szent János parasztja sem tudta kifejezésekkel közölni az ő (valószínűleg nagyon is hiteles) imaéletét. 5. A tárgyi vallásos emlékek leltározó gyűjtése mellett szükséges tehát egy „megfoghatatlanabb“ és ezért nehezebben rögzíthető, de mégis fontosabb szellemi (értelmező) hagyomány gyűjtése. 35
