Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika
valóságát s ennek viszonyát a természetes alaphoz. Végül, több modern szerző komoly megfontolás tárgyává teszi a hétköznapi keresztény élet misztikája és a szűkebb értelemben vett misztikus élet kapcsolatát, bár a kettőt mégsem azonosítják. 4 — A keresztény élet részesedés és részvétel az Egyház életében Számos modern szerző arra törekszik, hogy a keresztény élethivatást és életmódot beillessze az Egyház életébe. Ebben az összefüggésben a fő kérdés nem az Egyház hierarchikus vagy jogi szervezetére vonatkozik, bár ez is fontos, hanem arra, hogy mi teszi az Egyházat a maga egészében élő közösséggé. Ilyen értelemben az Egyház az életszentségre hívott hivők közössége. Életük közös forrásból fakad: a Krisztus misztériumában megvalósult közösségből (koinonia) a Szentháromsággal. Innen ered az a közösségi élet, a jeruzsá- lemi egyház életének a mintájára, melyet az Apostolok Cselekedetei lakonikus rövidséggel így jellemez: „A hívek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében (koinonia), a kenyértörésben és az imádságban ___ A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük... Egy szívvel—lélekkel mindennap összejöttek a templomban ... Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket“ (ApCsel 2,42-47). „A sok hivő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt" (uo. 4,32-37). A hívek közössége egymással, közösségi életükben tapasztalt összetartozásuk, javaik megosztása egymás között és szükséget szenvedő testvéreikkel, közös imáik és hitvallásuk; mindez földi vetülete közösségüknek a Szentháromsággal. Szent Pál tanítása az Egyházról, mint Krisztus testéről, még élesebb vonásokkal rajzolja meg a hívek közösségét Istennel és egymással. Az idézett szentírási szöveg, szent Pál tanítása, s általában az Újszövetségben megtalálható egyháztan, messzemenően befolyásolják értelmünket, és keresztény életünk mélyrehatóbb tanulmányozását. Az Újszövetség tanítása az Egyházról meggyőzően alátámasztja tételünk igazát: minden keresztény élet részesedés és részvétel az Egyház életében. Érdemes elidőznünk egy kicsit ennél a kijelentésnél. Nem kerül nagy fejtörésbe, hogy belássuk: a szó „részesedés“ emlékeztet az adományozóra és a tőle kapott adományokra. Az adományozó maga az Isten, az Atya, „aki mindenben mindent véghezvisz“ (1Kor 12,6). Megtestesült Fia és a Szentlélek által osztja szét adományait azok között, akik Krisztus testének, az Egyháznak tagjai. Legnagyobb adománya pedig az, hogy részesít bennünket háromságos isteni életének szeretetközösségében. így születik meg az Egyház, azok közössége, akikbe az önmagát elajándékozó isteni szeretet az új élet leheletét lehelte, hogy új népet teremtsen és gyűjtsön maga köré. Legnagyobb adományát és többi adományát is nekünk címezi név szerint. Személyünknek szóló üzenetet is csatol hozzá, mert minden adománya élethivatásunk és feladataink hírnöke is. Adományaival azért halmoz el, hogy Egyházát, Krisztus testét szolgáljuk velük. Az adományokban való részesedé13
