Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika
tete éget azok leikébe, akik Krisztus halálába temetkeznek, hogy vele együtt új életre keljenek. A passzív misztikus aszkézis tehát két lényeges szempont szerint jellemezhető. Első szempont: a gyökerekig ható lemondásnak az útja. Az ezen az úton haladó keresztény hajlandó a kereszt áldozati oltárára tenni mindazt, ami „természet“. Nem azért, mert megveti vagy elítéli a „természetest“, hanem mert hitének és reményének horgonyába kapaszkodva Istennek akarja adományozni teremtőjétől kapott „természetét“. Személyiségének s természetének beteljesülését a keresztáldozatból fakadó új életben látja. A második szempont viszont a dolog pozitív oldalára összpontosítja figyelmünket. Arra a megistenü- lésre, mely a passzív tisztulás célja. A görög szentatyák és a klasszikus keresztény misztikus szerzők is gyakran beszélnek erről. Amiről az első emberpár álmodott, „olyanok lesztek mint az Isten“, megvalósulása felé halad a misztikus aszkézis iskolájában. c) Misztikus életközösség Istennel. A misztikus passzív tisztulás útján járó keresztény élete egyre inkább átalakul. Átváltozik valóságos és a tudatvilágot is érintő életközösséggé az Istennel. Akinek az isteni szabadság kiáradó szeretete ezt a csodálatos hivatást adta, az a misztikus szemlélődés leplébe burkoltan járja földi zarándokúját. Istenhez hasonultan, sőt Keresztes szent János merész szavai szerint, mint „isten“ — a kegyelem által — közösségben van a háromságos istennel. Ebben az életközösségben a kimondhatatlan isteni közelség elnémítja lelki képességeit, értelmét, akaratát, emlékezetét és képzelőtehetségét. Ennek következtében egészen új módon kezdi ismerni, megismerni az Istent. Nem az emberi ész elemző, összefüggések és magasabb egységek után kutató módszerei szerint, vagy a képzelőtehetségben felmerülő képek használatával, hanem az isteni jelenlét leiket érintő, vakító fényénél. Istenismerete eléri azt a magaslatot, amely Aquinói szent Tamás szerint a csúcspont: „tudni, hogy nem tudom, ki az Isten“ („quod sciat se Deum nescire", De Potentia, q. 7, a. 6, ad 14). A keresztény misztikus imáját ennek a fölfoghatatlan, túláradó isteni teljességnek a közelsége táplálja. Jézus emberségének közvetítő szerepe itt sem szűnik meg. Inkább azt kell mondanunk, hogy itt éri el végső beteljesedését. Jézus, a közvetítő, beszállásolja a misztikus életre hívott keresztényt az Atya házába, ahol közössége van a Szentháromsággal. így teljesedik be az írás: „Aki engem látott, az Atyát is látta“ (Jn 14,9). A misztikus lélek életközössége az Istennel nemcsak ismeret vagy megismerés, hanem szeretet is. A szemlélődés fényében az önmagát adó szeretet Istene van jelen, aki mértéket nem ismerő szeretettel fordul a lélekhez, részesíteni akarja isteni szeretetének életközösségében. Meghívást intéz hozzá. Hívása mint éles lándzsa hatol a véges emberi szívbe. A lélek fájdalma kimondhatatlan, mert érzi, hogy Isten végtelen szeretetét csak végessége mértéke szerint, kis szeretettel képes viszonozni. Ebbe a szeretet sebétől vérző szívbe áramlik be az isteni szeretet. Közli vele szeretetének teljességét, részesíti az 10
