Szolgálat 65. (1985)
Halottaink - Pogány János Sch. P. (Dávidházi Tamás)
rendtartományt is szétszakító két világháború tette emlékezetessé. Ugyanakkor megélhette, és az őt jellemző mindent befogadni kész lelkületével követhette az Egyház nagy újkori belső átalakulását X. Szent Piusz pápaságától a II. Vatikáni Zsinatig és II. János Pál pápáig. Noviciátusi munkája során, nagy általánosságban számolva, az 1945-ig átlagban háromszáz tagot számláló magyar piarista provincia összlétszáma másfélszer kicserélődött. Csupán 1945-ig, a vezetésével háromszáznál több novicius tett egyszerű fogadalmat. Nevelői, lelki vezetői munkájának alapja fegyelmezett életmódja volt, amellyel uralkodott saját gyengeségein, egészségének fogyatékosságain. Ez jellemezte minden megnyilatkozását, rendtársaihoz és noviciusaihoz való kapcsolatát. Ezt szolgálták a fegyelmezett fizikai munkára, a külső gyakorlati tevékenységre (templomtakaritás, oltárdíszítés, nagyheti kehelytisztítás, virágok gondozása, a ruházat rendbentartása, stb.) vagy az egészség okos ápolására (nagyséták, étkezési rend) vonatkozó aprólékosnak tűnő előírásai. Mindezt következetes életvitele és bensőséges lelki élete hitelesítette. A magyar piaristák több nemzedéke tőle, példájából tanulta a közös rendi imádság és elmélkedés módját. Tőle hallottuk először a Regulae novitiorum és a Con- stitutio magyarázatát, a rendtartomány és a rend egyetemes történetét. Ö tette vonzóvá a rendalapító, Kalazanci Szent József alakját, egyéniségét. Mindebből a nevelői munkából nem maradt ki a tanítói hivatás útjára való elindítás sem. Itt is a gyakorlati, a később is jól hasznosítható stúdiumokat (gyors- és gépírás, nyelvtanulás) szorgalmazta. De a paptanári hivatáshoz elengedhetetlen műveltséget is saját szellemi kincsestárából tudta közvetíteni. Növendékei nemcsak a lelki élet legújabb irodalmában való tájékozottságát csodálhatták, de — többek között — az egyházművészet terén való jártasságát is megtapasztalhatták. A szerzetesi közösség jellemző vonásaiból, eszmék és erők összességéből való részesedés az egyéni azonosulás útját jelöli, amely minden külső változásban és megújulásban egyúttal a közösség belső folytonosságát is őrzi, biztosítja. Úgy érezzük, hogy Léh István életében ez az azonosulás a rendalapító és szerzete iránti szeretet- ben, pietásban, a rend múltjához való ragaszkodásban jutott kifejezésre. Szellemi-lelki arculata ezáltal hasonult, szinte külsőleg is azonosult Kalazanci Szent József egyéniségével. Csupán példaként említjük ennek egyik megnyilvánulását, a rendi halottak emlékének, sírjainak odaadó gondozását. A rendi tradíció tudatos számontartása vezette önként vállalt és nagy szakértelemmel végzett tudós, tudományos munkájában is. Évtizedeken át kitartóan gyűjtötte a rendi levéltárból, és rótta finom betűivel sok ezernyi karton lapra a magyarországi piaristák életének és működésének adatait. Ez az öröksége igen jelentősnek tűnik. Az általa megalapozott történeti névtár kinyomtatva a hazai művelődés és iskolatörténet igen fontos forrása, kézikönyve lehet. Léh István épségben megőrzött lelki-szellemi kincseinek birtokában megérte a pátriárkák, köztük Kalazanci Szent József életkorát. Valóban „mester“, „magister“ volt a tanítás és nevelés igaz mértéke szerint. Holl Béla POGÁNY JÁNOS Sch. P. (1907—1983) Ez a tüzeslelkű magyar piarista délszláv eredetű családból született Bezenyén, Moson megyében. A mosonmagyaróvári piarista gimnázium diákja lett, és mint a rendház ebédlőjében felszolgáló tehetséges szegénysorsú fiú — kredenciális — ingyen lakást és ellátást, az iskolában pedig tandíjmentességet élvezett. Paptanárainak példáján felbuzdulva tizennyolc éves korában felvételt kért és nyert a Magyar Kegyes Tanítórendbe. Az akkori szerzetesjognak megfelelően már a rendi újoncév kezdetén be kellett öltöznie a piarista ruhába, és egy év múltával, mint Krisztus Anyjáról nevezett János 1927. aug. 28-án tett egyszerű fogadalmat három évre. 95
