Szolgálat 65. (1985)
Könyvszemle - Gisbert Greshake: Helytállás a pusztában; Joachim lllies: Úton (K. L.)
csak a mi felállított tételünket igazolná, mint pl. a 6. beszédnél. Ennek elkerülésére olvashatnánk a szentírási részeket a liturgiában előrelátott központi helyen, s ezzel felhívjuk a gyermekifjúság figyelmét, mire öszpontosítson a szövegben. Figyelemre méltó és hézagpótló a ministránsavatás (7. beszéd), amit egy meghatározott plébániai mise prédikációja helyett is végezhetnénk. Lelkipásztoraink azonban ne használják egy az egyben a könyv anyagát és semmi esetre se olvassák föl, mert zavart kelthetnek a gyermekleíkekben. Pl. az Arra születtünk, hogy boldogok legyünk 1. misekatekézisben a négy előadott riport főszereplői kifejezetten boldogtalanok és reményvesztettek, de a tárgyalásban felcsattan: Minden ember boldog akar lenni! A Szentírást is általában alaposabban kellene tárgyalnunk. Szenteljünk neki legalább akkora figyelmet, mint a misekatekézis bevezetőjének és tárgyalásának, talán itt-ott többet is. Példának a könyv 5. misekatekézisét ajánlhatom. A szerzők szabadon választanak olvasmányokat témáikhoz, nem követik a liturgia ABC évét. Alkalmilag helyes, de ha ezt rendszeresítenénk diákmiséinken, szerintem, károsítanánk gyermekeinket, mert elzárnánk őket Isten népének liturgiájától, megfosztanánk keresztény családjainkat a közös vasárnapi témától. A mise egyik értéke éppen az, hogy gyermekeinket bevezeti a felnőtt keresztények világába. Azzal sem igen érvelhetünk, hogy az ABC olvasmányok nem felelnek meg a gyermekek felfogó képességének, mert a lelkipásztor ügyességétől függ, hogy közel tudja-e hozni az írásokat híveihez és a kicsinyekhez is. A kiadványt melegen ajánlom minden fiatalokkal foglalkozó paptestvérnek, diákó- nusnak és férfi vagy nő katekétának, mint a gyermekbeszédek egyik lehetséges mintáját, azzal a biztatással, hogy mindannyian sokat tanulhatunk belőle, de alkalmazzuk a felkínált gondolatokat és módszert saját lehetőségeinkhez. Teleki Béla Gisbert Greshake: Helytállás a pusztában. OMC Bécs, 1984. 111 o. Ha valaki a sivatagra gondol, mindjárt a táj veszélyei jutnak eszébe, melyeket csak azok ismernek igazán, akik már megjárták. Közéjük tartozik Gisbert Greshake, a bécsi egyetem teológia tanára. Nem a számunkra megszokott oldalról mutatja be a sivatagot. Neki ez a homoktenger csodálatos élményt jelent, amelyet választékos irodalmi nyelven tár elénk. írásában fontos a puszta jelképes szerepe. Legtöbben közülünk valószínűleg még nem jártak ilyen kihalt, homokos vidéken. Mégis alig van ember, aki ne tapasztalta volna meg saját életében a sivatagot: kiszolgáltatottságot, egyedüllétet, szomorúságot, sikertelenséget. Tudjuk, hogy ezek a helyzetek éppúgy félelmetesek és nyomasztóak az ember számára, ahogy félelmetessé válhat a homok és szárazság. Greshake izgalmas utazásait és élményeit kiegészíti saját, elmélkedő gondolataival. Különböző pusztai vándorlásai során átélt helyzetek leírását használja fel arra, hogy elmélkedésre vezesse az olvasót. Lehetőséget nyújt az érdeklődőnek, hogy megértse az íróban rejlő kettősséget: „a puszta félelmetes, a puszta csodálatos.“ Ebből a kettősségből kiindulva mondja el, hogy miért volt számára oly fontos ennek a vidéknek megismerése. Próbálja megértetni velünk, hogy milyen fontos lehet számunkra, ha egyes dolgokat átveszünk a sivatag emberétől. Épp a puszta megélése hétköznapjainkban, vagyis a sivatag emberének viselkedése embertársaival szemben és kapcsolata Istenhez vezethet a helyes útra, melyen mi is eljuthatunk embertársainkhoz és rajtuk keresztül Istenhez, Atyánkhoz. Ezt a kis könyvecskét nagy bizalommal és reménnyel ajánlhatom mindazoknak, akik szívesen olvasnak izgalmas útleírásokat. De azoknak is, akik szívesen gondolják át és javítgatják beállítottságukat önmagukkal szemben, valamint kapcsolatukat embertársaikhoz és Istenhez. Azoknak, akik új értelmet akarnak adni életük és környezetük mindennapi pusztájának. A könyv felismerteti mindennek fontosságát és szerepét keresztény életünkben. Joachim lilies: Oton . Levelek Tamáshoz. Fiatalok problémái. OMC Bécs, 1984 . 63 o. Minden szülő azt reméli, hogy gyermeke összes gondjával és bajával hozzá fordul, tőle kér tanácsot. A serdülőkorban levő fiatal azonban nem mindig jár így el. A ka91
