Szolgálat 65. (1985)
Könyvszemle - Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről (Szabó F.)
KÖNYVSZEMLE INNEN ÉS TÚL. Versek az Isten-kereső emberről. Dékány Endre és Rónay László közreműködésével válogatta, szerkesztette és bevezetővel ellátta Lukács László. A kísérő tanulmány Sőtér István munkája. „Vigília Könyvek", Budapest 1984, 796 o. Lukács László az előszóban így mutatja be az antológiát: E kötetben századunk magyar költői szólalnak meg: a modern gondolkodás- és kifejezésmód megteremtőitől, Adytól és a nyugatosoktól kezdve kortársainkig. Témájuk: az ember és világa — mindaz, ami nélkül nem lehet emberül élni, akár megtalálható e látható világon, akár kívül- esik rajta." A kötet nagy költőink (Ady, Babits, József Attila) jól ismert .istenes" versein kívül számos olyan kevésbé ismert, mai költő verseit is felsorakoztatják, akik nem kifejezetten, vagy egyáltalán nem vallásos témát szólaltatnak meg. Egyébként is, egy vers elsősorban nem azáltal lesz vallásos, hogy szerzője vallási témáról szól, vagy egyenesen hitigazságokról prédikál. Erre pl. Pilinszky János többször rámutatott. Van Goghról írja, de a saját és több más mai költő verseire is áll: „Senki így a modern festészetben nem imádkozott, mint ő. Művészete azonban nem tematikusán, hanem mindenestől vallásos. (...) Létünk valódi története megközelíthetetlen és egyedül Istené. A lángész erre a bizonyság. Bűnei, bajai ellenére van ereje hírt adni az ember végső történetéről, kivonatokat közölni abból a könyvből, amit magunk írunk ugyan Isten kezének vezetésével, de amit mégse ismerünk — még magunk se." Sőtér István értő tanulmánya, a kötetben tallózva, éppen azokat a szikrákat villantja fel, amelyek az „innen és túl" határán, vagy senkiföldjén áttételesen megélt izzásból röppennek fel, abban a „közegben", amelyet a mai létkérdésekre felelő magyar költészet teremt. Lét- és értelemkeresés, a világ kontemplációja, a létdráma bizonyosságai és bizonytalanságai ... „Mindez nem teológia, nem is vallási viszony, hanem talányos, költői állapot, mintha nem a léten-túlival, hanem önmagukkal beszélnének. (...) A lélek honvágyának túl sok változata van, és túl sok átmenete hit és hitetlenség, remény és reménytelenség között. (...) A hit vagy hitetlenség, a hitetlenül-is- hivés témaköréből szinte észrevétlen lépünk át az erkölcsi világba, minden költészet egyik legtágabb légkörébe, melyben elmosódnak a határok spiritualitás és evilágiasság között. (...) Egy valami bizonyos: az új magyar költészetben az elkötelezettek és a spirituálisok csaknem azonosan gondolkoznak a jó és a rossz, a bűn és a jócselekedetek, vagyis az erkölcs kérdéseiről ..." Az erkölcs világában is a legcélravezetőbb kiút: a szeretet. Ez a téma gyakran visszatér a mai magyar költészetben. Úgyszintén a szenvedés és megváltás, a keresztút témája. És itt természetesen, a fájdalmak férfia, Krisztus alakja sejlik fel, miként ó határozta meg az európai művészeteket két évezreden keresztül. Akár hisz a költő a kinyilatkoztatás és az egyház Krisztusában, akár nem, Jézus az ember marad számára, az egyetemes konkrét, akinek hiteles létdrámája lenyűgözi, elgondolkoztatja, és esetleg teljes hittel csatlakozik Hozzá. Minden antológia szubjektív bármennyire meghatározottak is a válogatás szempontjai, a szerkesztők ízlése óhatatlanul befolyásolja az összeállítást. Melyik költő szerepeljen, melyik versét vegyék fel stb.? A szóban forgó kötet válogatói túl sokat akartak egy kötetbe összegyűjteni: talán a kevesebb több lett volna. Ilyesmikről vitatkozni lehet. (Én magam pl. más verseket vettem volna fel Szabó Lőrinctől vagy Rónay Györgytől; néhány szerzőt elhagytam volna, másokat viszont szerepeltettem volna, pl. Gyergyai Albertet néhány szép versével.) Ez az impozáns antológia (kellőképp csoportosítva a verseket a nagyobb témakörök szerint) valóságos kincsesbánya. Minden bizonnyal a verskedvelő magyarok sok olyan 86
