Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Sajgó Szabolcs: Aki keresett - és talált
akartam, amit vágyaim diktáltak tenni, s ami végül is mindig csak zsákutcába látszott vinni.“ Korábbi barátait sokkszerűen érintette megtérése, szörnyű árulásként. Mindazonáltal Dorothy úgy érezte, nem adta föl előző elkötelezettségeit. Hite szerint Isten mindenek előtt választása nem lehetett végső soron az élet, az igazságosság vagy a béke elleni döntés. Bízott Istenben, hogy majd az ő jelenlegi zűrzavarát föl fogja használni céljaira. Ez a zűrzavar kínozta öt éven át, kínlódva egyedül nevelvén gyermekét a szabadúszó író bizonytalan fizetéséből. 1932 decemberében részt vesz a munkanélküliek éhségfelvonulásán Washingtonban. Ez a felvonulás kritikus pont keresésében. Szemlélve a rongyos emberek menetét, akiket átformált egy cél tudata és az igazságosság egyféle eszménye, elhatározta, hogy elzarándokol a Szeplőtelen Fogantatás nemzeti kegyhelyére. „Ott könnyek közt és gyötrődve imádkoztam, hogy táruljon föl végre előttem, hogyan használhatom föl adottságaimat kisemmizett, szegény, dolgozó társaimért.“ Mikor visszatért New Yorkba, ajtaja előtt várt rá Peter Maurin — egy alacsony, kissé borzas ember, erős francia kiejtéssel. Peter élete és egyénisége külön tanulmányt érdemelne. Itt csak annyit, hogy ez a Dél-Franciaországban 1877-ben, egy 23 gyerekes családban született, hányatott életű ember, sok tapasztalata ellenére teljességgel képtelen volt bármit is megvalósítani szép álmaiból, úton-útfélen hirdette kéretlenül és mindenkinek a reform útját, önmaga egészen annak megfelelően élt, de míg nem találkozott Dorothyval, semmire nem jutott. Hihetetlenül különböztek egymástól. Peter egy más kultúra, egy más század embere volt. Gyökerei a termőföldben rejtőztek, gondolatai a helyi és a személyes cselekvés pányváján függtek, példaképei a középkori ír szerzetesek voltak. Dorothy 20 évvel fiatalabb, ízig-vérig amerikai, nyugtalan és türelmetlen az eredményeket várva, szakszervezetek és mozgalmak szintjén gondolkodott. Szinte semmi közös nem volt bennük, de ami kevés volt, annak alapján úgy illettek egymáshoz, mint egy kalapács feje és a nyele. És együtt ellenállhatatlanok lettek. Peter rendíthetetlenül bízott abban, hogy Isten majd ad neki társat munkájához. És találkozásuk valóban gondviselésszerű volt. Peter három pontos programja végtelenül egyszerű: kerekasztal beszélgetések, a Vendégszeretet házai és a „mezőgazdasági egyetemek“. Az elsőre, a „gondolatok tisztázására“ fórumokat szerveztek, előadásokat tartottak, kerekasztal beszélgetéseket rendeztek mindenféle irányzat és iskola képviselőivel. Peter biztos volt gondolatai meggyőző erejéről minden vitában. Felvetette egy újság kiadásának lehetőségét is. A második, a Vendégszeretet házainak alapítása az Irgalom művét gyakorolta minden plébánián az otthontalanok és a munkanélküliek ellátására. A keresztényeknek nem azon kell töprengeni, hogy az egyház vagy az állam mit is tegyen, hanem hogy ők mit tudnak tenni személyes felelősségükkel. A modern társadalom a végső értékmérőnek a csekkszámlát tette, nem a Hegyi Beszédet. A dollár imádata következtében a keresztények nem ismerik fel szom51
