Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája

egyik nagy pozitívuma, hogy a legtöbb ember nem bírná elviselni a tétlenséget és ezért örül, ha dolgozhat. Munkahelyén találkozik embertársaival, ott szerez tudomást mások örömeiről, gondjairól; ott adhat vagy kaphat tanácsot, segíthet, közvetíthet, barátkozhat. Sokan munka közben helyesbíthetik és egészíthetik ki információjukat, tudásukat, elgondolásaikat és lesznek emberibb emberré.

Hétköznapjaink adnak valamit „az új égnek és új földnek“ abból a dimenziójából, melyre ígéretet kaptunk, és melyet mindegyikünk valamiképpen napi munkájával, szorgalmával, erőfeszítésével, odaadásával, hitével és szeretetével készít elő. Ehhez azonban szükséges, hogy „az új ég és új föld“ fényében is lássuk hétköznapjainkat. Ha megtaláljuk életünkben ezt az új látásmódot, akkor másképp fogunk gondolkozni a „szürke“ hétköznapokról. Az új látásmódban a hétköznapok olyan termőfölddé lesznek, melyen emberi életünk vetése zöldellik, gyümölcse érik, aratását csürbegyűjtik.

A hétköznapok persze a hivő ember szemléletében is szürkék és azok is maradnak. Ostoba hazugság lenne arannyal díszíteni őket. De épp ez a kép vezet tovább annak megértésében, hogy mi is az új látásmód a hétköznapi dolgok teológiájában.

A szürke több szín összekeveredése. Szürkén látom a világot akkor, ha rossz szemüveget teszek fel, vagy ha köd fed be előttem mindent áthatolhatatlan leplével. Szürkének látom a világot, ha nem tudok többé különbséget tenni a hétköznap és ünnepnap, a munka és a pihenés, a reggel és az este között. Elszínte- lenedik a felfogásom, ha már eleve azt gondolom, hogy bizonyos dolgokból semmi eredmény sem származhat; minden és mindenki ismertnek számit, már eleve „tudom“, hogy viselkednek embertársaim, akikkel naponta dolgom van. Szürke az életem ha meg vagyok győződve, hogy minden sablonosán történik és nem várok többé semmi újat, nem érdekes és nem érdemes többé a mindennapok gondjaival és problémáival küzdeni. Feladtam önmagamat és a világot: vesztesen visszavonultam. Nem tudok és nem is akarok a következő lépésnél tovább látni életutamon. Nem vagyok képes ráeszmélni, hogy ünnepnapok és lelkes órák is vannak az életben.

Ha felfedezem, meglátom a mindennapok szürkeségében, ebben a nagy egyvelegben, az egyes alapszíneket, és érzékelem árnyalatait, vonatkozásait, akkor sejtek meg valamit a mindennapi dolgok teológiájáról, annak „az új éggel és új földdel“ való vonatkozásáról. S ekkor a szivárvány különféle színeiben ragyog előttem a hétköznap a maga 24 órájával, nyílt vagy rejtett lehetőségeivel, reggelével és estéjével, útjaival, munkájával: a szabadidő és játék, éhség és szomj, evés és ivás, találkozás és egyedüllét, hallgatás és társalgás, zene és lárma, járás-kelés és pihenés színjátékéval. A munkanap kiszíneződik növényeivel és virágaival, fénylő napjával és párás-ködös esőjével, gondjával-bánatával és örömeivel, elszánt akaratával és lágy érzelmeivel, számító gondolkodásával és tapintatos megértésével, megszokott dolgaival és meglepő eseményeivel, az egészséggel és betegséggel, ajándékaival és követeléseivel. Az itt felsorolt

26