Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Ritter Márton: Gondolatok a becsületességről
Hörmann: Lexikon der christlichen Moral). Istentől kap erőt, hogy „becsületes pillanatai" minél inkább uralkodjanak életében, átjárják léte minden zugát. 3. A mélyhitű ember azzal is egyeneslelkű, hogy a másikat is olyannak fogadja el mint amilyen. Nem véletlen, hogy Jézus a farizeusi lelkűiét jellemvonását abban jelöli meg, hogy meglátja a másik szemében a szálkát, de nem veszi észre a sajátjában a gerendát (vö. Mt 7,3). Aki nem igazlelkű, nem őszinte önmagához, az szívesen játsza meg a bírót, szívesen tör pálcát mások felett. Ha nem is tudatosan, de ténylegesen ezzel is saját kiválóságát akarja kiemelni. A keresztény fülében kell hogy csengjen szent Pál intése: „Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársaival, hiszen tagjai vagyunk egymásnak" (Ef 4,24-25). Jézus szerint pedig annyira Istennek kell betöltenie életünket, hogy embertársainkhoz való viszonyunk áttetsző, kristálytiszta legyen. Vagyis a gyakorlatban eszünkbe se jusson a csalás, a hazugság lehetősége. Ahol még esküre lehet szükség, ott valami nincs rendjén az egymásközötti kapcsolatban. Maga az eskü nem rossz, hanem a gyökér, ami kiválthatja: a kölcsönös bizalmatlanság, a becstelenség lappangó fullánkja. Jézus ezt akarja kiirtani tanítványai szívéből. Mindenki érezze, hogy az ő igenjük valóban igen, az ő nemjük pedig nem. Ahol erre eljutnak, ott nincs szükség esküre (Mt 5,33-37; Jak 5,12). 4. A cserkész, aki itt a „tisztességes pogányt" jelképezi, nemcsak „egyenes- lelkű", nemcsak egyszerűen „megmondja az igazat", hanem „feltétlenül" jár így el. Akkor is, ha ez kellemetlenségekkel, hátrányokkal jár? Sok ember minden gondolkodás nélkül aláírná mindazt, amit eddig a becsületességről írtunk, csak a „feltétlenül“-nél habozna. Hát nem butaság, ha „eny- nyire" becsületes valaki? Egytől mindenesetre óvakodnunk kell: a becsületesség hangsúlyozása nem tehet bennünket fanatikussá. Már az igazi „tisztességes pogánytól“, még inkább az alázatos kereszténytől a „fiat iustitia, pereat mundus" („vesszen bár a világ, csak az igazság győzzön!“) lelkülete éppúgy távol áll, mint a becstelenség fél- vállról-vétele. Aki azonban csak addig becsületes, amíg haszna van belőle, az lehet jó üzletember, de máris elárulta a becsületesség erényét. Ez a veszély a vallásos embereket is környékezi. Hányán próbálják lelkiismeretüket avval elhallgattatni, hogy „jó cél érdekében járnak el". A keresztény ember legfőbb erénye és végső ismertetőjele nem a becsületesség, hanem a szeretet. A mindennapi életben azonban a becsületesség a másik iránti szeretetem első bizonyítéka. Lehetnek persze az életben pillanatok, amikor el kell hallgatnunk valamit, mint ahogy életünket is oda kell adni, a feltétel nélkül vállalt igazságért. A szeretet alkotja a végső mércét a becsületességre való törekvésnél is. Sem a „hallgatás“, sem pec(ig a „szókimondás" ne fakadjon kényelemből vagy gyávaságból, hanem őszinte szeretetből. A becsületesség gyöngyszem, amely a keresztény szeretet foglalatában nyeri el teljes ragyogását. 24
