Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Ritter Márton: Gondolatok a becsületességről
A természetes erények között főhelyre kell tenni a becsületességet. Ezért a következőkben erről az erényről lesz szó. Mi a becsületesség? Számomra a becsületesség fogalmát legtalálóbban az ismert első cserkésztörvény írja körül: „A cserkész egyeneslelkű s feltétlenül igazat mond.“ A becsületesség ezek szerint az egyenes lelkületben áll, amely nem jár „görbe utakon“. Becsületes az, akinek beszéde és cselekedete mögött nincsen „hátsó gondolat", „kiskapu“, akinél a külső magatartás és a belső meggyőződés teljes összhangban van. Talán még egyszerűbb, ha a becsületesség fogalmát annak ellentétjéből, a „becstelenségből“ kiindulva próbáljuk megközelíteni. Ha a becsületesség nem más, mint egyeneslelkűség, akkor a becstelenség bizonyosfokú „görbe- ielkűséget“, a külső magatartás és a belső meggyőződés közötti ellentétet jelenti. A becstelenség fajai 1. Nem véletlen, hogy az első cserkésztörvény az egyeneslelkűséget a mondat második felében a következő szavakkal teszi kézzelfoghatóvá: .......és feltétlenül igazat mond.“ Valóban, a görbelelkűség leggyakoribb formája abban nyilvánul meg, hogy szavaink nem felelnek meg belső érzelmeinknek, tudásunknak; vagyis abban, hogy hazudunk. Itt jó rámutatni egy érdekes kettősségre: Míg a legtöbb embernek a görbe- lelkűségnél a hazugság jut eszébe, a hazugságot, mások becsapását általában mégis a becstelenség legenyhébb formájának szokták tartani. Pedig — bármennyire túlzottnak hangzik is ez a kijelentés — egész társadalmi életünk az igazmondáson alapul. — Ennek megvilágítására tanítványaimmal a következő „játékot“ szoktam játszatni: „Képzeljétek el, hogy olyan országban éltek, amelynek legfőbb törvénye: ,Ne mondj igazat!' Kíséreljétek meg ennek az alaptörvénynek következetes alkalmazására felépíteni az ország társadalmi rendjét.“ Csakhamar rájönnek arra, hogy ez lehetetlen. Ott, ahol a másikról csak azt tudom, hogy az, amit mond, nem igaz, ott nincs többé társadalmi élet, sőt semmiféle emberi élet sem. Ha csak azt tudom pl., hogy amit a pék szállít minden, csak nem kenyér (ahogyan állítja), vagy hogy a vonat minden állomásra és minden más időben befuthat, csak akkor és oda nem, ahogy az a menetrendben áll stb., akkor nincs többé „emberi“ élet, akkor minden rend felborul. Az emberi társadalom berendezése ugyanis arra épül, hogy a másik szavának hinni lehet. Más szóval: Csak ott lehet „hazudni“, ahol az igazmondás a normális magatartás. Innét érthető, hogy a hazugság miért alapjaiban ingatja meg a társadalmat. • Lehet, hogy egyesek csak legyintenek erre a „játékra“. Pedig érdemes ezen a tényen elgondolkodni. Akkor talán nem vennénk olyan könnyedén a füllen20
