Szolgálat 64. (1984)

Eszmék és események - Levelek a missziókból

sabb mércékhez igazodott. Kiadványaimat, főleg verses szövegeimet (műfordításaimat) apró részletekig bírálta, az ilyen — sokszor öt-hat oldalas — levelei tele vannak csat- tanós „odamondásokkal“, amelyek mindig a lényegre utaltak, sose „udvariaskodták“.

Mikor rákban megbetegedett, akkor kezdtünk először „egzisztenciális“ hangon társalogni: én akkor egy szívoperáció szorongását dolgoztam fel magamban. 1983 júniusában tudtam meg, hogy a rák áttétele helyzetét válságosra fordította. 1984 augusztus 30-án sikerült még Klagenfurtban viszontlátnom, ahol két napon át búcsúztunk: szentmisében, teológiai, lelki és irodalmi eszmecserével és egy szemlélődő közösség meglátogatásával. Szeptember másodikán két Rilke-verset küldött minden hozzáfűzött levél nélkül. Az egyik annyira az ő sorsát és haldoklását fejezte ki, hogy azon nyomban, a műfordítás „belső kényszerével“ lefordítottam és elküldtem neki. Ez volt az utolsó „beszélgetésünk“:

Oltsd ki a szememet: én látlak mégis, tapaszd be fülemet: én mégis hallak, és láb nélkül is léptem tefeléd visz és száj nélkül is esküszóval vallak.

Tépd le karom: beléd kapaszkodom szívemmel, mely mint kéz feléd kinyúl, állítsd meg szívem: agyam dobog érted, s ha lángod agyvelőmbe hull, én akkor véremen hordozlak téged.

(R. M. Rilke, A zsolozsmáskönyv, 5. vers A zarándoklat könyvé-ből)

Igen, agyrák vitte el végülis. Szept. 3-án elesett, járásképtelenné vált és ismét kórházba került. 27-én vettem halálhírét. Addigra már az általa küldött második vers fordítása is kész volt, de csak így „posztumusz“ módon tudom neki ajánlani:

Ha egyszer végre teljes csönd lehetne, s a dolgok kószasága, véletlenje némulna már s a nevetések hangja s e zaj, mely érzékeim egyre hajtja és virrasztásom folyton megzavarja, — akkor jutnék egy olyan gondolatra, amely ezermód gondol téged, s megérint, sőt (egy mosolyra) birtokba vehet, hogy áradjon át minden élet fölé, mint egy köszönet.

(R. M. Rilke, Részlet A zsolozsmáskönyv-ből)

Az ő életéért is nagy-nagy köszönettel tartozunk.

LEVELEK A MISSZIÓKBÓL

Egészségemmel nem voltam a legjobban a múlt évben, azért elhagytam a mezőgazdasági iskolát, ahol összesen 11 évig voltam. Egy plébániát kaptam. Kb. 9000 ember lakik a városban (pontosan senki sem számolta meg őket) és a vidéken 17 kápolnában szétszórva ugyanannyi. A távolságok nem túlságosan nagyok, a legtávolabbi hely 20 km innét. Ennyi kényelmem soha nem volt még. Van villany, telefon, és aszfaltút megy át a városon, így aztán esőben sem vagyok elzárva teljesen a világtól... p Qaá| Jenő SVD

Coronel Bogado ITAPUA, Paraguay

83