Szolgálat 64. (1984)
Eszmék és események - Hogyan ünnepelte Jézus a szombatot (W. Feneberg)
liuma szerint ez volt Jézus nézete. „Ti vagytok a világ világossága“ (Mt 5,14) — mondotta tanítványainak. Ha Isten a világ világossága, ez azt jelenti, hogy Ádám, az Ö képmása is, a világ világossága. Mivel Éva elkövette nagy hibáját, ez a világosság elsötétült. Ezért kell az asszonynak más kötelességei mellett arról gondoskodnia, hogy elegendő olaj legyen a házban, készen álljon a szombati mécses és hogy szombat este meggyújthassák s így az Isten világossága, a szombati mécses égjen. Ennek a fénynek kell kifejeznie, hogy Isten a világ világossága. Ez az esemény azt akarja mondani, hogy az anya és feleség feladata: virrasszon bölcs „szűzként“ (vö. Mt 25,1-13), ne engedje kialudni e fényt és ügyeljen arra, hogy ez a fény égjen, az Isten jelen maradjon a családi körben és a családi otthonban. Ezt olvassuk a 204 a „tanchban“ (Szám 8,2): „Miután a mécsest felrakod.“ Erre gondol a zsoltár (18,29) is: „Lámpáimat te gyújtod meg.“ Az izraeliták ezt mondják Istennek: Világ Ura, te azt parancsolod, hogy fényt gyújtsunk neked, habár Te vagy a világ világossága és a világosság nálad lakozik (vö. Dán 2,22), mégis Te parancsolod: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a két mécses a gyertyatartó előtti térre vesse fényét (Szám 8,2). Isten így szól a zsidókhoz: Nem mintha rátok szorulnék, inkább nektek kell világoskodnotok úgy, ahogy én megvilágosítottalak benneteket (a felhőoszloppal a pusztai vándorlás idején). Miért tettem ezt? Azért, hogy fölmagasztaljalak benneteket a nemzetek előtt. Hadd mondják: Nézd, Izrael annak világoskodik, aki mindenkit megvilágosít! A családanya nemcsak a kis, homályosodó, sárguló lángra vigyázott. Kitakarította a házat, előkészítette és előre megfőzte az eleséget (ma a család a melegítőszekrénybe teszi táplálékát, régebben hideget ettek szombatonkint), hogy minden idejüket Istennek szentelhessék. Az emberek „alámerültek“, azaz megfürödtek és várták a szombat kezdetét, hogy a harmadik kürtszóra megkezdhessék azt az időt, ami kizárólag az Istené. Szombat, az Úr napja Egy keresztény három észrevétele a péntek esti megnyitó istentiszteleten rávilágíthat ennek mélységére és különlegességére a mi vasárnapi ünneplésünkkel szemben: 1. Körmenetszerűséggel vezettek be egy embert a közösségbe, akinek édesanyja meghalt. A zsinagóga bejáratánál ezzel fogadták: Bár anyád halott, mégis hozzánk tartozol. Együtt fogjuk viselni ezt a csapást. 2. Az istentisztelet végén megáldották az apák gyermekeiket. 3. Minden jelenlevő foglalkozott valamilyen formában a bibliai olvasmányok szövegével és tartalmával. A tízparancs mellett az Ószövetség két más szövege is kapcsolatba hozza az Úr napját az Istennel. Az egyik a teremtéstörténet: Tér 1-2,4a. Maga az Isten az, aki hat napig dolgozik és hetedik nap pihen. Maga az Isten az, aki hétnapos ritmusban él és azt a ritmust megszenteli. A másik szöveg a mannatörténet a 77
