Szolgálat 64. (1984)
Eszmék és események - Legyetek szentek! - Karizmatikus papi lelkigyakorlat (Luxbacher H.)
junk nekik. Segítsetek, hogy imádjuk Jézust! Mi imádkozunk értetek, hogy mindezt megtegyétek. Micsoda érték az ember, micsoda szent hivatás rejlik a szívében. Tegyetek meg mindent, hogy ez az Isten-kép valósággá érjék bennünk. Tegyetek meg mindent, hogy az emberen keresztül érezhető legyen Isten gyöngédsége.“ Igen mély benyomást gyakorolt rám a találkozás is Kléner László Brazília Bahia tartományában működő magyar misszionáriussal. A lelkigyakorlaton ismerkedtünk össze. Meghatott lelkesedése híveiért, Krisztusért. Micsoda meggyőződés áradt szavaiból, amikor munkájáról beszélt: 70 kisebb-nagyobb kápolnát lát el, 200 hittanos csoportja van s ezekben hatvan-hetven gyerek. S mennyire hívott, menjek én is oda misszionáriusnak. A lelkigyakorlat óta tudom azt is milyen nagy egy ilyen 6000-es tömeg. Bár nyolcas sorokban vonultunk be a Szent Péter bazilikába, a menet mégis egy kilóméternél hosszabbra nyúlt. Az utolsó nap a Szentatya koncelebrált evvel a „világegyházzal“, amely Péter utóda körül gyűlt össze. A pápa rávilágított a papi hivatás jelentőségére. Beszédének témája: Isten mindegyikteket szeret. A pap értékét domborította ki, amikor hangsúlyozta: „A mai világnak szüksége van papokra, főként szent- életűekre!“ A papszentelési liturgiából idézte: „Mindenható Isten, újítsd meg bennük a Szentleiket! Add, hogy álhatatosak maradjanak papi méltóságukhoz, amelyet kezedből kaptak. Legyen életük biztatás és útmutatás mindenki számára." Majd intett bennünket: „Szentségre szóló különleges hivatástok program, hogy készségesen engedelmeskedjetek a Szentléleknek. Ha feleltek felszólítására, megvalósítja, hogy fokozatosan azonosuljatok Krisztussal: eszményképével, tanításával, személyével. Ö az isteni üdvtörténet munkatársainak méltóságára emel titeket. — A pap nem feledheti: gyakorolnia kell szerepét a lelkek megkülönböztetésében, a lelkivezetésben és a nevelésben. így felel meg a kötelező tanítás, szentségi gyógyítás és az egyházi vezetés feladatának, amely annyiban sajátja, amennyiben Krisztus, a Főpap hármas hatalmával fölruházta. Ma, sokkal inkább mint valaha, a papnak minden egyes hívőt a hitre kell nevelnie; ebben a munkájában mindenféle „eltömege- sítés“ veszélyét kerülnie kell... Meggyőződve, hogy hivatástok nélkülözhetetlen szolgálat az embereknek, törekedjetek megérteni és szeretni a mai embert, főleg azáltal, hogy közvetítitek számára a bizonyosságot: Isten szereti őt...“ A Szentatya jelenléte azokat is megnyugtatta, akik féltek, hogy csak „messziről int majd papjainak“; megerősítette a három nap mély élményét. Számomra, s bizonyára a legtöbb résztvevő pap számára az volt a legjelentősebb tapasztalat és összbenyomás, hogy mennyien kötelezték el magukat Jézus szolgálatára, és hogy érdemes az egész életet Jézus rendelkezésére bocsátani. Hubert Luxbacher, plébános 74
