Szolgálat 64. (1984)
Eszmék és események - A pápa látogatása Kanadában (Békési István)
talnok-jellegű, angolos Ottawa lelkesedése. Több ember köszöntötte a pápát a kanális két partjáról, mint a város összlakossága. A környékből is bejöttek az emberek. Útja most a Jézus és Mária szolgáló leányainak zárdájába vezetett, ahol a nővéreknek misét mondott. Homíliájában a zárdái életet dicsérte: „Zárdái életetek úgy van megszervezve, hogy elősegíti az istenélményt. Ezt szolgálja visszavonulástok a világtól a velejáró egyedülléttel; hallgatástok, az odafigyelő és a szeretet csöndje; aszkézistek az önsanyargatással; feladataitok, melyekkel a megváltói művet segítitek; a testvéri közösségtek, mely állandóan megújul; a mindennapi eukarisztiátok, amely egyesíti szenvedéseiteket Krisztuséival.“ Majd Kanada kb. 40.000 szerzetesnőjéhez fordult: „Szabadon szenteltétek magatokat az Úrnak... Nem érti ezt meg mindenki...“ Végül így szólt: „Istennek szenteltségtek kitüntetés számotokra, de ti vagytok az egyház büszkesége is.“ Az esti órák a parlamentbe vitték a Szentatyát. Először beszélgetést folytatott a kormányzóval és miniszterelnökkel, majd a díszteremben 1200 magasrangú személlyel találkozott. Megköszönte az Istennek és Kanadának, amit kapót a két hét folyamán. Lelkűkre kötötte a békéért való munkálkodást, az élet védelmét és a felelősség vállalást másokért. Elismerte Kanada érdemeit a világbéke és a harmadik világ megsegítésében. Azt is kiemelte, hogy ez az ország a bevándorlókat embert megillető tisztelettel fogadja és segíti. A kormányzó köszönő válaszában megígérte, hogy Kanada szívére veszi mindazt, amit a pápától tanult és segíti a Szentatyát a jobb, békésebb és igazságosabb világ megteremtésében. Beköszöntött az utolsó nap, szeptember 20. A Miasszonyunk bazilikában megköszönte a Szentatya a szervezők odaadó munkáját. A Szeretet Nővéreinek anyaházában fogadta a kanadai püspöki kart és elbeszélgetett velük a különböző bizottságok munkájáról. Buzdította a püspököket, „legyenek tanúi a hitnek, vigyázzanak a családi élet méltóságára, egyengessék a teológiai kutatásokat és adjanak világos lelkipásztori irányelveket“. Utolsó szentmiséjén összefoglalta eddigi tanítását. Nyolc nyelven megismételte: „Boldogok, akik a békességért munkálkodnak!“ Este 6,30-kor indult volna gépe vissza az örök városba, Rómába, de fél kilenc lett belőle. Nem tudtak egymástól elszakadni: a pápa és a vendéglátói. A hangulatot legjobban a tévé bemondónő szavai tükrözték: „Hála Istennek, hogy késik a Szentatya, iegalább tovább lesz közöttünk!“ Záradékul ide kívánkoznak II. János Pál búcsúszavai: „Zarándoklásom Isten népének kegyhelyeire egy lépés azon a hosszú úton, amely az emberiséget, Isten kegyelmével megújulásra és a testvéri szolidaritás teljességére vezeti az életszentség útján.“ Békési István 72
