Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Franz Dander: Isten hűsége

zött. Kizárólag Isten az, aki egyedül saját bensejébő! eredő kezdeményezéssel és teljes szabadsággal kiválaszthat egy népet magának és megengedheti neki, hogy vele szövetséget kössön. A nép viszont ezzel meghatározott kötelezettségeket vállal magára. így nyert Istennek Ábrahámmal és utódaival kötött szövetsége (Kiv 17,1-9) „előleges" beteljesedést a sinai szövetségben (Kiv 19-24), ami döntően hozzájárult Izrael népi és vallási kialakulásához.

b) A Bírák könyve és a próféták tanúskodnak, hogy Izrael nemegyszer hűtlen lett a szövetséghez. Isten mégis hű maradt a szövetséghez, amivel népét megajándékozta. Végül azonban új szövetséget hirdet meg, amely a sinait felülmúlja és felváltja: „Igen, jönnek a napok..., amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, bár uruk voltam — mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök... : Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom“ (Jer 31,31-33). Vagyis nem kőtábtákra, mint a sinainál. Az Úrnak Jeruzsálem fölött mondott utolsó szava: „Igaz elhagytalak egy röpke pillanatra; de most nagy irgalommal visszafogadlak. Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előtted arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad ... Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha ...“ (Iz 54,7-10).

Ezt az Ígéretet tölti be Isten fölülmúlhatatlanul, véglegesen Jézus Krisztusban: megtestesülésében, evangéliumában és a megváltásban, a húsvéti titokban. A Máté-evangélium szerzője éppen azt a fő feladatot tűzte ki magának, hogy ezt igazolja. Ismételten utal arra, hogy „ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott...“ (Mt 1,22; 2,15.17.23; 4,14;

I. Jn 19,24.28.36). Az Ígéretek beteljesedését Péter is kidomborítja pünkösdi és a templomtéren tartott beszédében (ApCsel 2,15-36; 3,11-26). A megváltásban Jézus maga a kétségtelen „Igen, Isten valamennyi ígéretére“ (2Kor 1,20).

Erre a szerződéstkötő készségre és megváltásunkat irányító hűségre utal a Szentírás néha akkor is, amikor Isten „igazságosságáról“ beszél, „szerződéshű“ eljárását említi. így pl. a 85. zsoltárban: „Igazság és hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Igazságosság jár előtte, és a béke a lába nyomán“ (11-14). Hasonló módon kell értelmezni Izajás adventi felhívását is: „Harmatozzatok, egek onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet (= igazságosságot) ... Én az Úr hozom ezt létre, mind“ (Iz 45,8). így kell érteni szent Pál Rómaikhoz írt levelének kifejezését: „Isten igazsága nyilvánul meg benne“ (1,17); és: „Öt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát... mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz“ (3,25-26); mert a zsidók „félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval

6