Szolgálat 64. (1984)
Az egyház szava - A Szentatya beszéde Edmontonban
ítélik azokat, akik megfosztják őket ezen javaktól és mások kárára teremtenek önmaguknak gazdasági és politikai imperialista monopóliumot. A mai liturgia evangéliumának tartalma nagyon gazdag. Alkalmazható az igazságtalanság és emberi gonoszság különböző szintjeire. Minden helyzetben maga Krisztus lép elénk. így szól, mint Üdvözítő és Bíró: „Nekem tettétek“, „Velem nem tettétek“. Ó a végítéletkor, amely állandóan készüi és bizonyos formában szüntelen jelen van, mindenekelőtt bizonyítani akarja a megtett jót. Itt jön be az egyházi tanítás azon jeles kifejezése, amely elsődleges megfogalmazást nyert a Populorum Progressio enciklikában. Ami VI. Pált és az általános Egyházat foglalkoztatta, lüktető cselekvés és napjainkig viszhangzó hangos felszólítás: „Nem csak az éhség megszüntetéséről és a szegénység csökkentéséről van szó. Sürgető és szükséges az ínség ellen küzdeni, de ez magában nem elég. Fel kell építeni egy olyan világot, amelyben minden ember teljes emberi életet élhet, függetlenül fajától, vallásától és nemzetiségétől. Meg kell szabadítani az embert a szolgaságtól, amit a másik ember vagy a természet erői kényszerítenek reá. Olyan világot kell létesíteni, ahol a szabadság nem üres szó, és ahol a szegény ember (Lázár) a gazdaggal ugyanazon asztalhoz ülhet“ (47. sz.). Valóban, fejlődés a béke új neve. A béke szükséges; korunkban parancsszó. Úgy mint a fejlődés és haladás: minden hátrány megszüntetése. Ezzel a lelkülettel imádkozunk ma. Liturgiánk világosan kihangsúlyozza az igazságosság és béke kapcsolatát. Nézzük csak az első olvasmányt Izajástól: „Újra kiárad ránk a lélek a magasból ... Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban“ (Iz 32,15.17-18). Ezt a próféta századokkal Jézus előtt írta. Milyen tartós és változatlan az egyesek és a népek vágya! Majd később Pál apostol szól a Filippi levélből: „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban“ (Fii 4,7). Az ilyen béke feltétele a megfelelő emberi magatartás életünk minden terén. Szent Pál így folytatja: „Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene“ (Fii 4,8-9). A népek fejlődéséért imádkozunk ma Kanadában, Edmonton városban. VI. Pál pápa szavai értelmében kifejezetten fohászkodunk békéért, mert könyör- günk mindazért, ami a béke korszerű mivoltát alkotja. Ugyanezt sugalják Izajás próféta és a Pogányok Apostolának szavai. Ez az, amiért fohászkodunk az euka- risztia bemutatása és a benne való részvétel közben. 60
