Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Hegyi György: Az ószövetségi olvasmányok szerepe a szentmisében

last is tárgyalja, s ehhez tartozik a nép csodálatos táplálása. A kemény sorsban, a kies úton a nép zúgolódik, de Isten ennek ellenére nem hagyja cserben. A csoda azonban abban áll, hogy Mózes kérésére és nagy mennyiségben kapnak eddig ismeretlen ételt. Mert a Sinai félszigeten a tamarix mannifera nevű fa levelei tetűszúrásra — tehát nagyon is „természetes módon“ — váladékot bocsátanak ki, amely az éjszakai hidegben megkeményedik, de 22 fokon (tehát kb. de. kilenc óra körül) elolvad. Hasonló az Afrikából átvonuló fürjek sereges fogása. A tavaszi és őszi vándorláskor a Sinai félszigeten pihennek meg, s ilyenkor könnyű zsákmány lesznek.

Az evangéliumban (Jn 6,24-35) Jézus (31 v) egyrészt utal a népies hiedelemre, hogy a messiási időkben majd újra mannát fog kapni a nép. Másrészt (32 v) figyelmezteti hallgatóit, hogy nem Mózes tett ott csodát, hanem Isten! Tehát a manna csak bizonyos szempontból „égi kenyér“. Az alapgondolatot azonban elfogadja és magára alkalmazza. Emlékezteti a népet, hogy itt nagyobb van mint Mózes (vö. MTörv 18,15). Bizonyítéka a rabbiktól használt midrás formáját ölti magára; külön hangsúlyt ad neki a „Bizony, bizony“ formulával. — Hallgatói azonban szinte csak az anyagi oldalt látják szavaiban (vö. 30 és 34 vv.) s nem értik meg, hogy Jézus az igazi mennyei kenyér.

Tagadhatatlan, a lecke (Ef 4) is kapcsolható az evangéliumhoz. De az olvasmány gazdagabb értelmezést nyújt „Teljesebb összhangban“ áll a két szöveg — az Istentiszteleti Kongregáció szerint (Ordo Lectionum Missae. A Szentmise olvasmányai. A vasárnapok „A“ sorozata... Bp. 1971 8. o.)

Mind az Ó- mind az Újszövetség Isten ismeretére akar elvezetni. A Szent- háromság titkának kinyilatkoztatásával nem is sejtett mélységek nyílnak meg szemeink előtt. Ennek ámulata néha felejteti velünk az ószövetségi Isten-kép jelentőségét, vagy a kegyetlen, büntető, néha vérszomjas despotára emlékeztet. Ebben a felfogásban marad meg nem egyszer még a Bibliát forgató hivő is. Mintha az Ószövetség nem ismerné a szerető, gondoskodó Istent. Pedig itt találjuk meg a teremtő és szerető Isten fogalmának keresztény gyökereit.

Kiváló példát találunk erre az A év Szentháromság vasárnapi olvasmányában (Kiv 34,4-9). Isten kinyilatkoztatja magát, megengedi, hogy az ember láthassa, hallhassa. De ehhez Ö száll le az emberhez, s valamiképpen, a felhőben mégis rejtve marad. Ó kiáltja az embernek a saját nevét: Úr, irgalmas, kegyes... A zsidó Talmud a 6-7. versből vezeti le Isten 13 tulajdonságát, bár közvetlenül a szövegből ezt nehéz bizonyítani. Mindenesetre kitűnik Isten határtalan fönsége és szeretete: bűne ellenére nem veti el a népet! A szöveg azt is érezteti, hogy Isten azért jár el így népével, mert Mózes kegyet talált előtte, imádkozott népéért. Ó megerősödik magatartásában: leborul és újra könyörög, hogy Isten ne vesse el választottját.

Aki felfogta, mennyire szereti Isten az embert, az érti meg, hogy képes Fiát is elküldeni — ami az evangéliumi szemelvény központi gondolata. Ezen a sze46