Szolgálat 64. (1984)
A két szövetség
A KÉT SZÖVETSÉG Nem egyszer fordul elő, hogy szinte meg kell állnunk, fel kell figyelnünk, ha egyes szavak igazi, mély értelmét akarjuk felfedezni. Mintegy le kell törölni róluk a megszokás, a mindennap porát, hogy felcsillanhasson tartalmuk gazdagsága. Különösképpen érvényes ez, ha a végtelen Másik, a távoli s mégis oly közeli Szeretet és Fenség hangját akarjuk megérteni, hozzánk való viszonyában elmélyülni. A betanult kifejezések mintha akadályt képeznének, ahelyett hogy segítenének az úr tervei felismeréséhez. A szövetség ezek közé a fogalmak közé tartozik. Pedig kulcsszó. Ezért kell megtisztítani a köznapiságtól, a homálytól. Ezt a célt kívánjuk szolgálni jelen számunkkal. A kifejezés hallatára igen gyakran az „egyenjogúság“, „nemzeti függetlenség“, „jogi elkötelezettség“ vagy hasonló gondolatok merülnek föl bennünk. Talán nem is gondolunk arra, hogy az úr szövetségével kapcsolatban egész más kiindulópontunk van. Maga a kezdeményezés, a lehetőség az ő határtalan leereszkedését jelzi. „Szerződést köt“, hogy gyermekeivé téve önzetlenebb szeretettel felelhessünk teremtő és megváltó szeretetére. Az ő szövetsége az üdvtörténet isteni távlatainak és az emberi próbálkozások történetének a találkozása. Franz Dander innsbrucki ny. teológiai tanár tanulmánya ilyen irányú elmélkedésre szólít fel. A gyökérhez, Isten hűségéhez vezet el, hogy ekkora megbecsülés láttán remény és szolgálatkészség töltse be szívünket. Ha Isten változhatatlan, ha hűsége csorbát nem szenvedhet, akkor miért két szövetség? Mit is jelent ez? Mi a viszonya a kettőnek Jézushoz, a választott néphez, mihozzánk? Erre mutat rá Belon Gellért írása. A ,beteljesedés' jól jellemzi a kettő alapvető egységét, mindamellett érzékelteti a különbséget is. Amit a próféták hirdettek és az írások példaképei előrevetítettek, akit a zsidók vártak és akit az Isten megígért, megtaláljuk a Názáreti Jézusban, ő a beteljesedés s a kezdet. Ezt a központi igazságot állítja elénk Láptay György cikke. Fejtegetéseiből kiérezhetjük, hogy ennél a kérdésnél nem annyira egy-egy szó vagy idézet elemzése a fontos, hanem a számtalan támpont találkozása. A beteljesedés hangoztatása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy leértékeljük az ószövetséget. Úgy maradhat meg tudatunkban, mint ami a 3