Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat

abban áll hihetetlen jelentősége, hogy párhuzamba állítja a félelmet és a tiszteletet, amit már felfedeztünk a Lev 19,3 és a MTörv 5,16 összehasonlításánál, hanem mert párhuzamot von a gyermek szülei és a papok magának Isten iránti magatartása között. (A ford, megjegyzése: a Ref. Zsinati Iroda, kiadásában [Bp. 1975] megjelent Biblia fordítása jobban érzékelteti Briend érvelését: „Ha én vagyok az ÚR, miért nem félnek engem?“ mint a Szt. István T. szövege.)

De a szülőkre vonatkozó parancs legjobb magyarázatát Sirák Fia könyvében találjuk, amely a Jézus előtti II. századból származik:

Rám hallgassatok fiaim, atyátokra, s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek. Isten az apát többre nézi gyermekeinél, s az anyának jogot ad fiai fölött. Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál. Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre ... Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg élted egy napján se! Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha élted virágjában állsz is. Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd bűneidért. Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. Gonosz, aki semmibe veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr. (Sir 3,1-8.12-16)

A szülök iránti köteles tisztelet lényeges pontja, hogy az ő feladatuk Izrael hagyományait átszármaztatni. Ha tehát a gyermek szülei tanácsát hallgatja, magát Istent hallgatja. Üdvösség, öröm, áldás és hosszú élet éppúgy származik Istentől mint a szülőktől; a szöveg valóságos egyenértéket teremt az „atya tisztelete“ és „az Isten iránti engedelmesség“ között. Szüleivel szemben tanúsított magatartása miatt Isten még a gyermek bűneit is „elolvasztja“.

Ugyanannak a könyvnek egyik másik szakaszában felmerül a gondolat, hogy a szülőknek kijáró tisztelet valami módon a tőlük kapott életre alapul: Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd. Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek? (Sir 7,27)

Ezt a gyakran szóba kerülő gondolatot csak az Ószövetség kései könyveiben találjuk meg. Bármily igaz is, mégsem kell túlértékelni, nehogy megfeledkezzünk a többi, a legmaradandóbb mózesi tradícióról. Ez az egyéb népek között elterjedt gondolat fellelhető Tóbiás könyvében is. Amikor az idős és beteg Tóbit utolsó tanácsait adja fiának, aki útra készül, így szól: Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg. Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amig méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba (Tób 4,3-4). De ezekre a tanácsokra felhívás következik, hogy szolgálja hűségesen Istent: Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útján (Tób 4,5). "

23