Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Belon Gellért: Ószövetség, Újszövetség
nagyítás és az éles szembeállítás fogását is. De hogy mindezt szószerinti értelemben mondotta, arra jó megfontolnunk két mozzanatot. Az egyik: amikor a templom pénztárával szemben ült tanítványaival és „figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek: Ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül“ (Lk 21,1-3). És majd a kereszten fogja mondani a bűnökkel terhelt, de hozzá bizalommal felsóhajtó latornak: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban“ (Lk 22,43). A méregetés, a centizés tökéletesen felborul Jézus számtanában. Alapvető igazságként mondja ki: „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit adhat az ember cserébe leikéért?“ (Mt 16,26) De ezt az alapelvet nemcsak a tisztán anyagi értékekre vonatkoztatja, hanem az erkölcsiekre is. Példabeszédében az egész nap szorgalmasan dolgozó szolga rászolgált a vacsorára. Ura mégis azt parancsolja a kifáradt szolgának: „Készíts vacsorát! Gyürkőzz neki, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk“ (Lk 17,8-10). Jézus ezekkel a meglepő kijelentésekkel ki akar iktatni híveiből minden önelégültséget, amely az érdem és a kapott üdvösség között egyenlőségi jelet akar húzni, és Isten meg nem érdemelt irgalmát mindenáron ki akarja zárni üdvtörténetéből. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ezekkel a természetes gondolkodásunk számára is feltűnő kijelentésekkel Jézus utal arra, hogy valami újat, valami mást hozott, amely eltér az ószövetségi szemlélettől. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: „Ezentúl nem tekintünk tehát senkit emberi szempontból... Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg" (2Kor 5,16-17). Újszövetség Jézus az utolsó vacsorán ejti ki ezt a szót: „új szövetség az én véremben“ (Lk 22,20). Jézus fellépésekor Keresztelő János így mutat rá Jézusra: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ó veszi el a világ bűnét“ (Jn 1,30). Ö maga utal küldetésére: „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett“ (Mt 18,17). Ez a megmentés életének váltságul adásával történik: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy... váltságul adja oda életét sokakért“ (Mt 20,28). Azért mondhatja szent Pál: Jézus „keresztjének vérével békességet szerzett mindenkinek“ (Kol 1,20). Az Újszövetség megkötésének semmi olyan látványossága nincs, mint az Ószövetség megkötésének. A Sinai hegyen mennydörgés, füstgomoly, tűz és 14
