Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Belon Gellért: Ószövetség, Újszövetség

,Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.‘ Olyan rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Rémület és reszketés fog el“ (Zsid 12,18-21). A szövetségkötés lenyűgöző körülményei — Mózes szerint is — a megfélemlítésre szolgáltak: „Ne féljetek! Az Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt“ (Kiv 20,20). Ám a félelem a maga belső mivolta szerint mindig szolgaságot szül: akitől vagy amitől félünk, az leigáz bennünket, ki nem mondott parancsaival is irányít és kormányoz bennünket érzéseinkben és tetteinkben egyaránt.

És hogy valóban a szolgaság az Ószövetség belső világa, azt szent Pál hasonlatával szemlélteti Ábrahám két feleségére utalva: „Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyéről való, és szolgaságra szül: ez Ágár. Ágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt rabszolga sorban él. A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk“ (Gál 4,24-27). — Ugyanezt a szolgaságot szemlélteti egy másik hasonlatával: „Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők alá van rendelve atyjától meghatározott ideig. így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú“ (Gál 4,1-7).

A félelem és a szolgaság lelkülete óhatatlanul ahhoz vezet, hogy saját tetteinket és érdemeinket számontartsuk és azokra építsünk. És főleg a törvényhozó akaratának, vagyis a törvénynek méricskéléséhez és a törvény értelmezésének pontosításához. így jutunk el a zsidóságnak szent Pál által megfogalmazott jellemzésére: „Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hivő megigazul“ (Róm 10,1-4).

Jézus panasza

A félelem és a szolgai lelkűiét képezi a gyökerét azoknak a tüneteknek, amiket Jézus panaszlóan vet az írástudók és farizeusok szemére.

Az első a külsőségesség. Aki ugyanis valamitől fél, azt sohasem tudja ben- sóleg elfogadni. Ha elfogadná, meg is szeretné parancsaival együtt. A félelem oka mindig idegen marad számunkra. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az Úr elsősorban ezt veti szemére hallgatóinak: „Képmutatók! Találóan jövendöl rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs“ (Mt 15,7.8). Ezért mutat rá a Hegyi Beszédben arra, hogy az emberölés a haragnál kezdődik, és a házasságtörés a vágyódó tekintetnél. Ezért kéri, hogy alamizsnánkat,

12