Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Belon Gellért: Ószövetség, Újszövetség

törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem ... Aki tehát csak egyet is hagy el a legkisebb parancsok közül, és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában“ (Mt 5,17.19).

Három éves tanítói működése vége felé, „amikor a farizeusok értesültek, hogy elhallgattatta a szadduceusokat (a feltámadás kérdésével), ismét köréje gyűltek. Közülük egy, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?“ Jézus feleletül elmondja a szeretet kettős parancsát, és hozzáteszi: „E két parancson függ az egész törvény és a próféták“ (Mt 22,34-40). Jézusnak ez az egész törvényt igenlő felelete annyira egyezhetett az életével, hogy az evangélista így zárhatja le ezt az eseményt: „Ezután már senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni“ (Mk 12,34). Jézus tehát minden kritikája ellenére annyira élte az ószövetségi törvényt, hogy el tudta hallgattatni — ha ideig-óráig is — a törvényre féltékeny írástudókat is.

Ez a magatartása még világosabb lesz feltámadása után. Mindjárt az em- mauszi tanítványoknak „Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az írásokban róla szól“ (Lk 24,27). Ugyanazon húsvét este a tanítványoknak bizonygatja: „Be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam“ (Lk 24,44).

Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy Jézus annyira összefonódott az ószövetségi Szentírással, hogy imáit is, beszédeit is teletűzdelte ószövetségi fogalmazásokkal. Pedig emberi zsenialitása volt olyan termékeny, hogy szó- használatában és kifejezéseiben is érvényesítse azt az újdonságot, amit tetteiben hozott és nálunk sürgetett. „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem illik az új folt. Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe“ (Lk 5,36). Ebben is megmutatkozott Jézusnak az Atya iránti tisztelete. „Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem“ (Jn 12,50).

Jézusnak ez a nagy Ószövetség-tisztelete szolgálhatott indítékul a palesztí- nai zsidóságból megtérő híveknek, hogy olyan nehezen léptek ki az Ószövetség bűvöletéből. És hogy olyan nehezen indult meg a pogány misszió az ősegyházban, noha kitárult a pünkösdi csoda, továbbá Jézusnak nyílt parancsa a világ felé. Előbb a Kornéliusz-féle látomással, majd pedig az antióchiai egyház életével kellett szinte kikényszerítenie az Úrnak, hogy az ősegyház megnyissa kapuit a nem-zsidó világnak, és kilépjen a pogány világba (Apóséi 11).

Az Ószövetség igézete

A választott nép vallása messze kiemelkedett az összes ttöbbi nép vallásai közül. Szent Pálnál ezt így találjuk összefoglalva: „övék (a zsidóké) az isten- fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az igére10