Szolgálat 64. (1984)

Halottaink - Dr. Várnai Béla (Confrater) - Dr. Bába Miklós (Confrater)

sítve a papszentelésből fakadó kötelességeit. . .. látogatta és vigasztalta a betegeket még akkor is, amikor a testi gyengeség keresztje már őreá is ránehezedett. És mindezt azzal az áldozatos és odaadó lelkülettel tette, amelyet Szent Ignác iskolájában, a Jé­zus Társaság tagjaként tett magáévá. ... Sokat tudott adni a lelkeknek, mert ö is sokat kapott Tőled, Urunk, imádságaiban, elmélkedéseiben." Életének végső szakaszá­ban kisebb-nagyobb bajok lepték meg, de az Egyházért való munka mindig helyre­állította. Egyik születésnapján meglátogattam és felajánlottam neki a csendes vissza­vonulás lehetőségét. Ekkor ezt mondta: „Atya, a halálra készen vagyok. De még tudok valamit dolgozni az Egyházért: misézem, gyóntatok, néha prédikálok. Amikor már ezt sem tudom megtenni, szívesen megyek bárhova." Végső betegségében is kifejezte engedelmes készségét, hogy bárhova elmegy és felajánlja szenvedését az Egyházért. Az előkészület közben befejezte dolgos életét. Távozása az életből legyen igazi születésnap az örök életre, ahol majd boldogan élvezheti hűségben, becsületben, munkában eltöltött papi életének minden gyümölcsét és örömét. T. J. DR. VÁRNAI BÉLA (1911—1983) A váci egyházmegye, a káliói espereskerület és Palotás hivő közössége gyászolt. A templom ugyan karácsonyi díszben pompázott még, hisz 1984. január 5-ét mutatott a naptár, de a gyászmisén a születésnap és a gyász hangulatával álltuk körül Dr. Várnai Béla ravatalát. Béla bácsit temettük, akivel olyan sokszor voltam lelkigyakorlaton, és aki súlyos betegségében is olyan rendíthetetlen papi hűséggel ragaszkodott a temp­lomhoz. A végsőkig szolgálta Mesterét. Jó lelkű, példás pap és szeretetreméltó egyé­niség volt, amit az is mutatott, hogy 30 pap koncelebrálta Dojcsák exkancellárral a szentmisét, és a hívek megtömték a templomot, pedig Béla bácsi már négy éve nyuga­lomba vonult. A gyászban osztoztak a protestánsok is a katolikusokkal. A gyászmene­tet is mindkét templom harangja kísérte a palotási temetőbe. Béla bácsi egyébként Banán született 1911. július 12-én. A váci székesegyházban nyerte el a papság annyira óhajtott kegyelmét 1936-ban. 1944-ig mint hitoktatókáplán működött Lajosmizsén, Túrán, Kiskunfélegyházán és Hatvanban. A háború alatt Szabad- szálláson vigasztalta és erősítette híveit. Sokan a mai napig emlegetik őt, mint a fele­baráti szeretet hősét. 1952-től Palotáson működött haláláig. Közben, 1961—1979-ig a kállói espereskerület élén áll. 48 évig fáradozott az Úr szőlőjében és paptestvérként állt közöttünk. Végül 1983. december 30-án beköszöntött Béla bácsi égi születésnapja, és a Főpásztorhoz költözött. Elevenen él szívünkben Béla barátunk emléke, tisztelettel és szeretettel adóznak neki a hívek és paptársai. Confrater DR. BABA MIKLÓS (1893—1984) A magyar gör. kát. papság tisztelt és szeretett nagy öregje, az Egyházmegyének nevet adó Hajdúdorogon született régi hajdú földmíves családból. A helyi népiskola „felső" tagozatának elvégzése után Ungvárott végezte a négyéves tanítóképzőt és ka­pott népiskolai tanítói oklevelet. Ezután két éven át gimnáziumi különbözeti vizsgákkal érettségit szerzett, hogy papnövendékül felvehessék: 1914-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Ungvárott. Az utolsó két évet Budapesten a központi Papnevelőintézet­ben végezte el. Az összes növendékek között ő nyerte el a szentbeszédverseny első díját. Az első világháború végén a megerőltető tanulás és az akkori nélkülözések kö­vetkeztében súlyosan megbetegedett. Budapesten életveszélyberl került szanatórium­ba, hosszú és gondos ápolás mentette meg. Hangját jóidőre suttogásig elvesztette. Gyógyulása évekig tartott. Ezért csak 1923. jún. 24-én szentelte pappá Miklósy István hajdúdorogi megyéspüspök. A legszegényebb szabolcsi nép között, Piricsén lett lelki­100

Next

/
Thumbnails
Contents