Szolgálat 63. (1984)

Eszmék és események - Papi jubileumok

gedni hatásának. Nem fáradhatunk soha bele szent hitünk tanulásába! Nincs szomorúbb látvány, mint egy felnőtt ember, akinek hite gyerekcipőben szorong. S mennyien vannak nálunk is ilyenek! Ezért minden nap hála a Gondviselésnek, hogy megnyíltak előttünk is a kapuk! Istenbe beletemetkezni a legokosabb dolog a világon!

— A betokosodás veszélye fennáll. Magamon tapasztalom. Ha fiataljaink nem volnának olyan nyitottak és őszinték felém, én meg nem képzelném bele magamat az ő helyzetükbe, visszagondolva a magam hasonló korára, nagyon meg tudnék rekedni magamnál. Nem biztos, hogy mindig nekem van igazam. Tudatosan imádkozom: „Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!“ Kudarcok, negatívumok éppen úgy szolgálják a világ üdvösségét, mint a sikerek.

— Egyetlen vallás sem áll annyira a rivaldafényben, mint a katolicizmus. Igazságaink nem porlaszthatók, Krisztus Urunk kultúröröksége minden új embert továbbgondoíkoz- tat. Bennünket kettős fény éltet: a solaris és a metasolaris: a kegyelem, a misztika fénye. Minket két szív éltet: az isteni és az istenanyai Szív. Életünket úgy formáljuk állandóan, mint ahogy a középkori templomépítő művészek dolgoztak: a templomkapu fény-bravúrjai bekényszerítették a híveket a templomtérbe, és az ablakkiképzések fényt gyűjtők és adott pillanatban fényt továbbadok, fényt szórók voltak: az idő-óra misztériumjátékaként egy-egy percben egy-egy aktuális szentet, vagy eseményt világítottak meg.

— Talán a kifejezésmód és a tartalom egysége nemcsak az irodalomban érdekes, hanem épp a „lelki irodalomban“, a teológia közvetítésében is lényeges. A korszerűség szükséges, beleértve az érthetőség mellett az esztétikumot, tömörséget stb. is, de tudjuk, hogy a modernség sosem jelenthet az egyházban nyegleséget, modortalanságot, felületességet, vagy éppen ködösítést ott, ahol a lényeget kell magragadni, de amit a titok miatt mindig csak emberi szóban tudunk kifejezni! Tudjuk azt, hogy ez állandó készséges figyelmet, alakulni tudást jelent, de az igazság és a fegyelem, az örök értékekhez való ragaszkodás „szeretettörvényében“!

PAPI JUBILEUMOK

Vasmise. Perpék János érszalacsi (váradi em.) kanonok, pléb. jún. 6-án. 51 éve működik ott. Szónoka dr. Dászkál István ordinárius volt. Harmadik papneveltje júl. 6-án mutatta be ugyanott újmiséjét.

Gyémántmisék. Dr. Meszlényi Mihály tb. kanonok, ny. esperespléb. a Bp. VI. kér. Szent Család plébániatemplomban. Szónoka Szabó Géza bazilikái plébános volt.

Mészáros Antal tb. esperes, ny. dunaalmási pléb. júl. 1-én Mosonszolnokon.

Tóth Ferenc tb. kanonok, ny. pléb. egykori hívei kérésre Soltvadkerten, ahol 33 éven át lelkipásztorkodott.

Tóth József apátkanonok, ny. lajosmizsei esperespléb. Lajosmizsén, ahol ma is kisegít, júl. 15-én. Szónoka Dr. Bánk József érsekpüspök, kézvezetője Marosi Izidor segédpüspök volt.

Sinkó János püspöki engedéllyel a szülői háznál, Gyerken (CSSR). Csallóköz- csütörtök plébánosa volt. Mint nyugdíjas szülőfalujában segített ki, mígnem néhány éve magyar misére menet megcsúszott, es lábát törte. Azóta mankóval jár. Az oltár egyszerű házi asztal volt, rajta feszület és két gyertya.

80